Négy éve hunyt el: Thürmerrel rántott húsozott utoljára Cipő

Cipőről közismert volt baloldali beállítottsága, de azt sokáig nem tudták róla, hogy tagja volt a Munkáspártnak. Temetésén végakarata szerint Thürmer Gyula pártelnök mondott búcsúztató beszédet. Szoros barátságot kötöttek a hat év alatt, amíg ismerték egymást.

– Cipő művész volt. A saját törvényei szerint élt. Gyakran hívott telefonon, éjjel fél tizenkettőkor. Eleinte zavart, aztán már hiányzott. Miről beszéltünk? Ő a Szovjet­unióban nőtt fel, Kárpátalján. Ez örök téma volt. Az egykori Szovjetuniót én is jól ismertem, volt miről beszélni. Beszélgettünk a pártokról. Cipő nem tudta elfogadni, hogy a szavak és a tettek eltértek egymástól – emlékezett a Munkáspárt.hu-nak adott interjújában Thürmer.

Cipő, azaz Bódi László sok évig küzdött szívproblémáival. A Munkáspárt elnöke volt az egyik utolsó ember, akivel még életében beszélt. Hosszú órákat töltöttek el együtt.

– Halála előtt két nappal meghívott a lakásába. A XII. kerületben volt, szerintem egyfajta művészlakás. Nem tartott háztartást, rántott húst rendelt egy közeli étteremből, azzal kínált. Vagy négy órát beszélgettünk. Én akkor hallottam először a betegségéről. Szívátültetést ajánlottak, mondta, de élhetek én más szívvel? – idézte barátját Thürmer. Másnap már hiába kereste, telefonján csak a rögzítő sípolt. Később Cipő élettársa közölte a rossz hírt és utolsó kívánságát. A pártelnöknek nagyon jól­esett, hogy a zenész vállalta a barátságukat.

– A mai napig nagyon hiányzik. Hiányzik mint ember, mint intellektuális partner, mint egy olyan forradalmi lelkület, aki hasonlóképpen érez, mint én. Nem ismertem zárkózott embernek, a színpadon, a zenében kiadott magából mindent, amit csak lehetett. Ott kinyitotta a szívét az embereknek. Nem elsősorban személyes kapcsolatokon keresztül kommunikált velük, hanem azzal a lélektani szállal, amit a zenéje közvetíteni tudott – mondta immár a Borsnak Thürmer.

És, hogy hogyan fogadták a pártban, amikor Cipő először sétált be hozzájuk? Mindenki ledöbbent. – Tudták jól, ki ő, de senki se ismerte közelről. Ott állt előttük egy celeb, egy színpadi hős, aki hirtelenjében a Munkáspártban lett az egyik elvtársuk. Az első beszélgetések után ez a látszólagos feszültség fel is oldódott. Tudtuk, egy hullámhosszon vagyunk.