Mádai Vivien: Nálunk nincsenek tabutémák - interjú

Nemrég bölcsődés lett a kisfia, Zénó. Könnyen ment a közösségbe való beszoktatása? 

Nagyon könnyen. Zénó valódi kis társasági emberke, jól beilleszkedett a társai közé és szeretettel megy a bölcsibe. Délután mindig elmeséli, milyen volt a napja, és látom rajta, hogy élvezi. Ha nem így lenne, nem erőltetném, hogy oda járjon. Úgy érzékelem, jót tesz neki a közösség.

Nemcsak neki, önnek is, hisz így újra munkába állhatott.

Igen, két év kihagyás után csatlakozhattam a Fem3 Cafe csapatához. Ez kifejezetten gyerekbarát munka, maximálisan össze tudjuk hangolni az életünkkel. Minden második vagy harmadik héten vagyok a műsor háziasszonya, és ilyenkor reggel fél nyolc-nyolc óra magasságában indulok el otthonról, és délre már újra otthon vagyok. Ennél ideálisabbat elképzelni sem lehetne.

Jól hangzik, de ne felejtsük el, más kötelezettségei is vannak.

Valóban, ott a blogom, ami folyamatos adminisztrációval – programszervezéssel –, tartalombővítéssel jár, és vannak a műsorhoz kapcsolódóan kötelező médiamegjelenéseim is, de ezekre nem a családomtól veszem el az időt.

Hogyan hangolja össze a családi teendőit a munkahelyi elvárásokkal?

Szervezés kérdése az egész. Szeretem az engem körülvevő pörgést, még akkor is, ha iszonyatosan leterheltnek érzem magam, és kívülről egy nagy mókuskerékben látom magamat, még éjjel sem állok le, hisz Zéni még gyakran felébred éjszaka, így vagy én megyek hozzá vagy ő jön hozzánk. Az éjsza­-káink a költözésről szólnak, nem tudom magam maximálisan kipihenni, mégis jól érzem magam. Van egy feladatlistám, és mindig azt gondolom, jövő héttől oké lesz, mindent megcsináltam, de a feladatok nem csökkennek, és nem érem utol magam. Azt hiszem, negyvennyolc órából kellene állnia egy napnak ahhoz, hogy anyaként, feleségként és dolgozó nőként is gond nélkül meg tudjam állni a helyem a mindennapokban.

A férje támogatta abban, hogy újra munkába álljon?

Szerencsére igen! Azt mondta, mindaddig csinálhatom, amíg ez nem megy a gyerek és az ő rovására. Úgy tűnik, eddig működik, de nagyon figyelnem kell arra, hogy az egyensúly meglegyen a család és a munka között. A fiúk azonban elsőbbséget élveznek mindenben. Néha azért előfordul, hogy hét végén dolgoznom kell, és olyankor Zoli vigyáz Zénóra. Ebből sincs gond, csak annyit szokott kérni, néhány óránál többet ne maradjak távol.

Úgy tűnik, a párja is egyre nyitottabb a média irányába.

Ez nála nem tudatos. Időnként van kedve a szerepléshez, időnként nincs. A Drágám, add az életed! vetélkedő után felszabadultak a gátlásai, nyitottabb lett, és azt a felkérést, amit jónak ítél, elvállalja. Ha viszont azt mondja, hogy állj, akkor én azt tiszteletben tartom. Meg kell találni azt a kényes pontot, amin túl már nem mutogatom a férjemet és a fiamat a nyilvánosságnak.

Mennyi időt tudnak szánni önmagukra, a férfi és női kapcsolatukra?

El tudunk menni együtt átíratni a vízórát az új otthonunkban. Remélem, tavaszra rendeződnek a dolgaink, és sokkal több időnk lesz egymásra. A költözéssel járó rengeteg elintéznivaló nagyon leterhelt minket, de arra tudatosan figyelünk, hogy esténként legyen időnk beszélgetni, egymáshoz bújni! Nekünk valójában az a pihenés, ha elutazunk a családunkhoz, mert a nagyszülők sürögnek-forognak körülöttünk, és mi tudunk egymásra koncentrálni.

Hónapokig küzdött a szülés utáni depresszióval, nehezen fogadta el a megváltozott alakját, és úgy érezte, összeroppan az anyaság lelki súlya alatt. Most hogy érzi magát?

Lelkileg egyensúlyba kerültem önmagammal. Elfogadtam a testemet, és azt hiszem, ez látszik is rajtam. Nyilván lehetnék vékonyabb és izmosabb, de nem görcsölök azon, ha aktuálisan van rajtam pár kiló plusz. Elengedtem a negatív gondolatokat, és már az anyaságot is élvezem. Zénó nélkül elképzelhetetlen lenne az életem. Nagyon sokat köszönhetek Zolinak. Nagyon jó társ. Türelmes és jól kezel engem. Tolerálja a dolgaimat.

Félelem nélkül felvállalja a saját gyengeségeit előtte?

Ez nálam nem probléma. A jó házassághoz ez is hozzátartozik. Ő például azt sem szereti, ha sminkben vagyok, és ki vagyok cicomázva. Az embernek nem kell mindig szaloncukorpapírba csomagolva lennie. Köztünk nincsenek tabutémák, és maximálisan fel merjük vállalni magunkat a másik előtt.

A legharmonikusabb házasságban is akadnak viták. Önöknél ki nyújt békejobbot egy-egy összezördülés után?

Mindig én, de csak azért, mert utálom a konfliktust, és meg akarom úszni. Még akkor is én kérek bocsánatot, ha nekem van igazam. Persze, ha sokáig húznám, akkor biztos vagyok benne, hogy Zoli is elnézést kérne. Ha viszont érzi, hogy nagyon megbántott, akkor próbál kiengesztelni.

Fontos döntésekben kié a döntő szó?

Az enyém, de ő azt hiszi, az övé.

Mennyit foglalkozik a külse­jével?

Elég rapszodikus az életem, de a barátnőmmel pont nemrég terveztük el, hogy hetente kétszer eljárunk majd személyi edzőhöz, így tudjuk motiválni egymást.

Kozmetikushoz nagyon ritkán járok, fodrászhoz szoktam menni, mert festetem a hajam, és a lenövések nem mutatnak túl jól, azonban ha épp nincs időm rá, sem esem kétségbe. 

Néhány hét múlva itt a karácsony. Hogyan készül rá?

Nagy izgalommal. Zolival és Zénóval most először fogjuk a szentestét hármasban, és nem valamelyikünk családjánál tölteni. Alig várom, hogy ünnepi hangulatba öltöztethessem az új otthonunkat, és próbálom kitalálni, mi legyen a menüsor és még az is kérdéses, műfenyőnk vagy igazi fánk legyen.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!