Álmaira költi millióit A Konyhafőnök – interjú

Készült lelkileg a győzelemre, vagy meglepte a végeredmény?

Amikor jelentkeztem a műsorba, még egy jó kalandnak fogtam fel, viszont amikor kiderült, hogy adásba kerülök, elkezdtem tudatosan pozitívan hozzáállni: szerettem volna, ha én leszek, aki azzal tud nyerni, hogy vidáman, mosolyogva és őszinte élvezetből csinálja végig a versenyt.

Milyen ellenfél volt Márk?

Kiváló ellenfél lehetett volna, de én inkább barátot láttam benne, és mondhatom, hogy ez kölcsönös volt kettőnk között. Ahogy közeledtünk a vége felé, egyre inkább egymásra hangolódtunk. A finálé előtt pár nappal már együtt ebédeltük ugyanazt az ételt, zenét hallgattunk, számonként váltva az ő és az én kedvenceimet. Így annyira egy hullámhosszra kerültünk, hogy a kettőnk közötti verseny nem az alapján dőlt el, hogy kinek volt éppen jobb vagy rosszabb napja, együtt készültünk fel rá lelkileg, és ugyanolyan jól éreztük magunkat mind a ketten.

Melyik volt a verseny legmegterhelőbb és legfelemelőbb pillanata?

A legkimerítőbb, amikor vegetáriánus ételt készítettünk kosárban található alapanyagokból. Ez a csoportfőzések után volt, fáradtnak éreztem magam, és problémát okozott az ötletelés. Ennek ellenére sikerült igazán jó ételt készítenem. Ezután találtam vissza önmagamhoz, és emelkedett hangulatban főztem a továbbiakban. A finálé előtti két-három napban pedig már úgy voltam vele, hogy mindenki, aki ott van, nyertes. 

Mit kezd a tízmillió forintos főnyereménnyel?

Szerencsére a szakmám biztosítja számomra a biztonságos megélhetést, így ezt az összeget az álmaim megvalósítására szánom. Pontosabban szánjuk, a páromnak és ne­kem ugyan­az a jövőképünk, kö­zösek az álmaink. Szeretnénk egy, lehetőség szerint önellátó farmot létrehozni, valahol a Balaton környékén, ahol kecskéket tartanék, kecskesajtot készítenék, mini vendéglőt üzemeltetnék és borkészítéssel foglalkoznék. A nyereményt az élettől az álmaim megvalósítására kapott ajándékként fogom fel.

Milyen hatással volt a párkapcsolatára a verseny?

Eleinte féltett a pá­rom, attól tartott, hogy ez egy túlzottan stresszes és terhes helyzet lesz, ami majd megvisel. Viszont miután bejutottam, maximálisan támogatott, és olyan bázist és otthont teremtett, ahova igazán kikapcsolódni térhettem haza. Így ennek köszönhetően végig kiegyensúlyozott tudtam ma­radni. 

A végzettsége szerint ön állattenyésztő mérnök. Hogyan jutott el mégis a gasztronómiához?

Gyermekkorom óta érdekelt mindkét szakma, mindkettő szerelem számomra, de az elmúlt tíz évben főként a gasztro dominált. Ennek ellenére a verseny előtt volt egy pont, amikor majdnem elhagytam, mert túl sok emberben és helyzetben csalódtam, és akkor úgy döntöttünk a testvéremmel, hogy vállalkozunk. A verseny által azonban visszataláltam a gasztronómiá­ba, és úgy tervezem, sokáig maradok.

Ezek szerint a verseny épp jókor jött. Nem lehet, hogy pusztán az önbizalom hiányzott eddig az életéből?

A szakmai zsűri segített abban, hogy el merjem hinni: amit csinálok, az jó. Emellett külön öröm számomra, hogy számos gyerekrajongóm is van, mert ez visszaigazolás, hogy a magas szakmai minőség mellett a nyitott gondolkodás, az élet- és ételszeretet is fontos.