Medveczky: Szerelmem szeme láttára csókolóztam Bujtorral - interjú

Melyik volt élete legszebb napja?

Az egész életem szép és izgalmas volt, míg dolgoztam. Most pedig újra, mint egy üstökös, úgy ível felfelé az életem. Minden, ami csak kéjes álmom lehetett, az napról napra, sőt percről percre teljesül. Pozitív változáson megyek keresztül. A sors elém rakott mindent, új embereket, egészséget, fizikumot, barátokat, anyagi, erkölcsi javakat, szerelmet.

Mi történt?

Az univerzum nekem adta a szerencsecsillagát. Apróságok, utazás, új kocsi, szerelem, egzisztencia… Mintha egy seregnyi angyal repítene az istenekhez. Ez velem nem fordult elő 33 éve! 180 fokot fordult az életem.

Szerelmes?

Ennek semmi köze a szerelemhez! Amire egyébként ugyanúgy nyitott vagyok. De ami mögöttem van, az méltánytalan! A szerelembe voltam szerelmes, de inkább lettem volna egy Quasimodóba, mint egy pszichopatába! Lezártam ezt a dolgot, azóta minden jó. Négy évig tartott, de gondolni nem akarok rá. Kitörlöm az életemből. Más ember lettem, sok­kal jobb.

Volt egy négyéves szerelmi kapcsolata, aminek rossz vége lett?

Erről hallani sem akarok, nemhogy beszélni!

Akkor térjünk vissza a legszebb napra! Azt hittem, valami olyat választ, mint amikor a fiatal Bujtor Istvánnal erotikus jelenetet forgatott az Oroszlán ugrani készül című moziban.

Nem! Akkor nekem Hildebrand István, Magyarország legtehetségesebb operatőre udvarolt. A Psota Irén pedig nagy szerelemben volt Bujtor Pistával. A kamera mögül mindketten árgus szemmel figyelték, amikor a fél cicimet kitakarták az ágyjelenetnél. Egyébként az itthoni változatban letakarták, nem látszódhatott. Soha, semmi nem volt köztünk Bujtorral. Tőlem megcsókolhatott az ágyjelenetben, hidegen hagyott, mert másba voltam szerelmes. De ahhoz nem sok kellett, hogy Hildebrand felesége legyek. Én ott dolgoztam, tettem a dolgom, és közben annyit kerestem, amennyit nem szégyelltem. Az édesapám 1500 forintot hozott haza, én 15 ezret. Az  átkosban hagytak dolgozni, hagy­tak élni.

Jó sok nevet kapott az édesapjától: Medveczky Ilona Mária Erzsébet Teréz.

Az Eperjesen élő ük-ük-ükszüleim még Szent Istvántól kapták a nevüket. A teljes nevem: Gyöngyössy Kisbesztercei Medveczei Medveczky Ilona Mária Erzsébet Teréz. De ezt sosem hangoztatták, én sem tudtam róla. Kutyabőrünk volt, az édesanyám pedig az erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor leszármazottja. Rengeteg névrokonom van, de rokonom senki. Pedig gyakran előjönnek ezzel. Csináltattam DNS-tesztet Amerikában, ügyvédnél van letéve. Ha valakié passzol, csak akkor mondhatja, hogy a rokonom.

Milyen jegyű?

Halak és az aszcendensem is az. Ha férfinak születek, Napóleon lennék. Ezt több asztrológus is elmondta.

A nevekben senki sem versenyezhet önnel, hiszen Thurn und Taxis hercegné is.

Wilhelm Alexander von Thurn und Taxis Ilona Mária Erzsébet Teréz hercegné. 1974-ben mentem férjhez, 42 éve vagyok hercegné. A világ ötödik leggazdagabb családjába házasodtam, 36. hercegné lettem a világon. De ezt nem hallották még tőlem, mert a Medveczky névre büszkébb vagyok, mert a Medveczky letett valamit az asztalra.

Mire kellett a hercegi rang?

Az élet hozta. Amikor csináltam, akkor azért, hogy senki ne törjön felettem pálcát. Vagyis az Országos Rendező Iroda nemzetközi részlege. Barna útlevéllel utazhattunk, és a gázsink 19,5 százalékát azonnal levették, de nem fizették be az egészségügyi hozzájárulást, a tb-t. Ezért csak minimális nyugdíjat kapok. Másrészt szabad akartam lenni. Ne szabja meg senki, hogy mikor utazhatok. És ha már lúd, akkor legyen kövér! Így mulat egy kőbányai prolilány! Ezt Vitray Tamás írta rólam: „Hogy került a kőbányai MÁV-telepről a szabadsághegyi luxusvillába egy prolilány?” Ezt sosem hánytorgattam fel Tamásnak, nem akartam bántani.

Mondhatta volna legszebb napnak azt is, amikor egy milliárdos rajongója Balatonfüreden megajándékozta egy jachttal.

Egy német vegyi gyáros belém szeretett, a barátnőjét elküldte. Tízkarátos briliánst adott, a kocsimat többször teliszórta vörös rózsával, közölte, hogy a felesége leszek. A jacht gyönyörű, tűzpiros volt, arany betűkkel írták rá, hogy Ilona. Úszni sem tudtam, nemhogy jachtot vezetni! De azért azonnal elindultunk vele Tihanyba, mert ott isteni borjúlábat készítettek. Sokan jöttek, beült a tánckar fele, még Korda Gyuriék is. Hatalmas vihar kerekedett, többméteres hullámokban úgy vezettem a hajót, hogy álltam az ülésen. Az egész Marina Szálló a parton állt, nézték, hogy visszaérek-e. De engem nem izgatott a vihar, szinte repültünk! Isteni volt! Most már elmondhatom, fogalmam sem volt, hogy mit csinálok.

Nem hiányoznak ezek a filmbe illő kalandok?

Fantasztikusak voltak, de már nem hiányzik. Nekem itt a ház, a több ezer tő virág, a négy kutya, a törött kezem, amit novemberben újra műtenek.

Nem fél?

Mitől féljek? Elaltatnak, eltörik újra, kihalásszák a csontok alól az inakat, idegeket, aztán lesz újból jobb kezem. Optimistán állok hozzá. Sebezhetetlen vagyok!

Ma milyen egy tökéletes nap?

Mint a mai. Reggel hattól talpon voltam, este hétkor tettem le először a fenekem. Pihenni szeretnék, mert brutálisan fáradt vagyok. Szeretném ezt a szörnyű négy évet kipihenni. A lelki békém a legfontosabb. Nem kell jacht, herceg fehér lovon, az már volt. Tudom, hogy vár rám a boldogság, egy nagy csomagban, hatalmas piros masnival átkötve. Mindennek a mozgatórugója én vagyok. A boldogság bennem van.