Kánya Kata: Szinglinek lenni kényszervállalkozás – interjú

Ön élőben még szebb, mint a fotókon. Ez ritka.

Jaj, hát erre mit lehet mondani?! A szépség belülről fakad. Vannak csúnya szépek és szép csúnyák. A személyiség kisugárzik. Barbra Streisandnak, vagy Monica Vittinek semmije sem szép, de ha ránézel, gyönyörű. A harmónia, hogy jóban vagy magaddal, az kisugárzik. 

Akkor ön is harmóniában van?

A boldogság pillanat. Számomra a magam harmóniája ott kezdődik, ahol a komfortzónám véget ér. Mikor örömet okoz, új dolgokat kipróbálni. Ez alkati kérdés. Nekem szükségem van arra, hogy a hajam feketéről, szőkére változtassam. Nagy változtató, hiszen ön volt az első színész, akiből műsorvezető lett, majd társkereső iroda tulajdonos. Nekem a változásra szükségem van, ilyen habitusú ember vagyok. Például most kezdtem el vizisíelni tanulni. Tavaly cápákkal merültem, búvárkodom is. Szükségem van az adrenalin löketre. Hol a munkában, hol a külsőmben. Ezeket a projekteket én csinálom magamnak.

Melyik ön valójában? 

Mindegyik vagyok! Nem félek a kudarctól. Az az alap, hogy merj változtatni. Ne rettegj attól, hogy nem sikerül. Azért nem fogok nem elindulni valami felé, ami érdekel, mert visszatart a félelem, hogy nem sikerül. Soha nem fogom azt mondani: de kár, hogy nem próbáltam meg. 

Ezért költözött be egy budai villából Pestre, a belvárosba? 

Megkívántam ezt az életformát. Sikerült megvalósítanom álmaim lakását. A lányom is azt mondta: „Mama, az emberek nem így szoktak öregedni. Olyan vagy mint, Benjamin Button. Mi lesz öt év múlva? Ki tudja. Talán elmegyek Calcuttába búvároktatónak. A lényeg, hogy jó legyen. Este, amikor lefekszem, végiggondolom a napom és megkeresem azt, ami jó volt benne. Legyen az akár csak öt perc, de visszagondolok rá. Tudatosan figyelek arra, hogy örömet szerezzek magamnak. 

Néha egy kis shoppingolás?

 Igényes vagyok a lakásra, a kocsira, de az nem létezik, hogy drága ruhát, cipőt vegyek. Nem! Sport cuccokra se sajnálom a pénzt. Van személyi edzőm, síelek, búvárkodom, sokat utazom. Erre nem sajnálom a pénzt. De hogy vagyonokért ruhákat vegyek, azt nem. 

Gyakran megkapja, hogy önnek könnyű? 

Mikor iszonyatos energiát fektetsz valamibe, és akkor azt mondják, hogy könnyű neked, az dühítő. Az emberek csak az eredményt nézik, azt az irdatlan melót, a térdre esést, a felállást nem. Ki kell találnod magad, az életed. És mindig neked kell dönteni, mindig tiéd a felelősség. Nem olyan könnyű ez, mint amilyennek látszik.

Milyen a kapcsolata a lányával, Rozinával? 

Minden nap beszélünk, sok közös programot csinálunk. Élményekkel lepjük meg egymást. Együtt síelünk, búvárkodunk, színházba, koncertre megyünk. Megharcoltunk a tökéletes anya-lánya viszonyért, de sikerült.

Miért kellett harcolni? 

Nincsenek rokonaim, nagyon rá voltam gyógyulva, ettől viszont ő prüszkölt. Egy gyereket tudni kell elengedni, hogy visszajöjjön. Ez hosszú küzdelem volt magammal, mivel kontrollmániás vagyok. Mindig tudnom kellett, hol jár, kivel van, meddig marad. Mióta ezt sikerült legyőznöm, azóta jól vagyunk. Nem hiszek abban, hogy a gyereket lehet nevelni. Ahogy élsz, amit lát, az fog hatni rá. Rozit soha nem büntettem meg. Attól, hogy két hétig nem nézhet tévét, nem fogja megérteni, hogy amit tett, az miért rossz. Azt értse meg, hogy én vagyok az egyetlen ember a világon, aki a tíz körmével kaparja ki bárhonnan. Ha baj van, hozzám jöjjön.

Unokát szeretne?

Azt szeretném, hogy a lányom legyen jól. Én is későn, 31 évesen szültem. Engem is békén hagytak a szüleim, én sem tiprom Rozi lelkét. Biztos, hogy imádni fogom, ha lesz. Nagymamának lenni nem rokonsági fok, hanem elmeállapot. 

Van férfi az életében, vagy a suszter cipője lyukas? 

A magánéletemről nem beszélek, egyrészt mert dög unalmas, másrészt, mert ez foglalkozássá vált. Celeblányok élnek abból, hogy összevesznek, kibékülnek a párjukkal. Ezekkel van tele sz összes ilyen típusú újság. Ebben nem szeretnék részt venni, engem megítélhetnek a produktumaim kapcsán.

Sajnálom, de beszélnünk kell a párkapcsolatokról, hiszen most ez a szakmája.

Minden kapcsolatom addig tartott, míg jó volt. És nem arra gondolok, hogyha azt mondta, tíz centivel álljak odébb, akkor elváltam. Amíg jóléreztem magam abban a helyzetben, addig maradtam. Mindent megteszek, hogy jó legyen, hogy működjön, de ha ennek ellenére sem, akkor megyek. De ez a szakmai életemre is igaz, nem csak a magánra.

Sosem bánta meg? 

Egyet megbántam. A Juventus Rádióban a Cupido című műsorom sikeres volt, szerettem. Egyszer megsértődtem és felálltam. Akkor még élt az apukám, aki a világ egyik legokosabb embere volt. Azt mondta, hülye vagy lányom, megsértődni akkor kell, amikor neked jó. Az pedig nekem nem volt jó. A rádiózást szerettem. Ha valami hiányzik ebből a sok mindenből amit eddig csináltam, akkor az a rádió. De az ember hibázik, ez természetes. 

Lassan húsz éve, hogy társkereső irodát vezet. Ennyi idő alatt változott a helyzet?

Változott, egyre nehezebb társat találni. Az emberek frusztráltabbak, egyre kevesebb idejük van magukra. Az első tíz perceben derüljön ki, hogy megy, vagy nem. A fiatalok elköteleződési nehézségekkel küzdenek, a házaspárok azonnal válni akarnak. Nehéz! Öt-hat éve elképzelhetetlen volt, hogy egy húszon éves idejöjjön, és most vannak. 

Az internet nem rontott az üzleten? 

A net és a társkereső iroda nem konkurenciája egymásnak. Ott mennyiség van, tűt keresnek a szénakazalban, sok az ok a csalódásra. Az irodában annak az ezrede, de mindenki az, aki. És itt vagyok én is , mint segítség! Egy tornacipő és egy tűsarkú nem oltja ki egymást.

Ha újrakezdené, mit csinálna másként?

Még nagyon sok minden vár rám, nem vagyok annyi idős, hogy végelszámolást keljen készítenem. Én csinálom az életem, ilyen karakter vagyok, másokkal történnek dolgok. Persze, az élet nekem is beleszól, de kellenek tervek, hogy merre építsem az utamat. Kár azon merengeni, hogy mit tennék másként. Nem vagyok nosztalgiázós típus, a múlt nem érdekel. Kivéve a szüleim, ők fantasztikus emberek voltak. Minden nap eszembe jutnak, pedig nagyon régen meghaltak. Az a fajta feltétel nélküli szeretet, elfogadás, intelligencia, pótolhatatlan. Kevés olyan emberrel találkoztam, aki mind ezt tudta volna. Mi mindig nevettünk… lehet, hogy túl jó volt. Ez az alap, ami se barátságban, se szerelemben nem számonkérhető. De az az otthon feeling meghatározta az életem.

Megkérdezem újra, boldog?

Popper Péter azt mondta: boldog élet nincs, boldog pillanatok vannak.

Sokan boldogok egyedül, nincs szükségük társra, ön is ilyen típus lehet.

Aki ilyennek gondol, az nem ismer engem, nincs velem otthon esténként. Kevesen vannak, akik szeretnek egyedül élni. Vékony a határvonal a tud és szeret közt. A szingli olyan, minta a kényszervállalkozó. Csak addig van egyedül, míg nem találja meg azt, akivel szeret együtt élni. Ha választanom kéne, akkor boldogan élnék egy jó kapcsolatban. De rosszban nem! Ez természetes. Csak arról van szó, hogy nem vagyok kapcsolatfüggő. De az élet rendje, hogy az emberek társaskapcsolatban éljenek. 

Hogy lehet megtalálni a jó társat? 

Az embernek magával kell tisztában lennie, mi az, ami számára fontos. Olyankor kapják meg a nők, hogy túl nagyok az elvárásaik. Legalább akkora baj, ha valaki megköti a megköthetetlen kompromisszumot, mintha nem köti meg a megköthetőt. Ez csak önismeret kérdése.

De hol van itt a szerelem?

Nem hiszek az első látásra szerelemben. A vonzódásban igen. 

Azért hisz a szerelemben? 

Persze! Hát nem azt kergetjük? Sokszor jobban akarjuk azt, hogy mi szeressünk, mint azt, hogy minket szeressenek.