Oszvald Marika védi a nőveréssel vádolt Knézyt

Gödöllői otthonában palacsintával fogadott, amit házi baracklekvárjával közösen töltöttünk meg. Mennyei volt mindkettő! Ilyen kezdés után az interjú is vidáman zajlott és a házigazda azt sem vette zokon, hogy kedvenc cicusa csak az erkélyről kukkolhatta az eseményeket.

1. Gyönyörű és óriási kertje van, nem is mertem kikerülni a látótávolságból. Az egész olyan, mint egy arborétum.

Nem is tudom, mennyi virágom lehet. Most jó soruk volt, mert az elmúlt napokban sok eső esett, de egyébként ridegtartásban vannak szegények. Küzdenek, de ha becsületesen szeretném meglocsolni őket, akkor az beletelik vagy két-három órába. Ha nyár van és erősen süt a nap, csinálhatok bármit, úgyis megviseli a drágáimat.

Lopom az időt, hogy foglalkozhassam velük. Minden egyes virágot ismerek a kertemben, ahogy annak apró zegzugait is, pedig tizenegy szintes és mindegyiken más és más terasz van kialakítva. Van kishalúsztatós-, játszó-, napozó-, medencés-, veteményes teraszom, s a kert végében egy erdőcském is.

2. Azt viszont nem értem, miért áll két ház a telken?

Az 1970-es évek végén vásároltuk a családommal ezt a területet, amin csak egy házalap volt. Nem volt sok pénzünk, ahogy épp sikerült valamicskét rákölteni, úgy tákoltuk össze a házunkat. Aztán beindult a szekér, elkezdődtek a külföldi turnék, már jobban kerestem, és arra gondoltam, milyen jó lesz idős koromban kiülni a teraszra. Egy másik ház teraszára.

Terveztettem egy könnyűszerkezetes házat, amit pillanatok alatt fel is húztak. A burkolás, berendezés már lassabban ment, de mit tegyek, ha én ilyen „adj, Uram, azonnal!” típus vagyok? Aztán meg rohangálhattam, hogy fenn tudjam tartani. Csinálom, mint a kisangyal, mert szeretem ezt az egész szépséget, ami itt körülvesz. A természet maga a csoda!

3. Valóban lenyűgöző a világa, de egyedül, férfi nélkül nem kopik kicsit a varázsa?

Határozottan nem. Nem tudok érdekes hírekkel szolgálni, hogy hány palim volt, mikor és kivel bújtam ágyba, mert annak idején is hűséges típus voltam. Befejeztem ezt a korszakot, így is rendben vagyok. Annyi szeretet és mindennapi sikerélmény vesz körbe, aminek okán nincs bennem bizonyítási kényszer, hogy megmutassam, nő vagyok, mert én tudom, hogy az vagyok. Szeretem az egyedüllétet. A magam ura vagyok. Általában zajos társaság vesz körül, állandóan nyüzsgök és szükségem van a magányra!

4. Láttam fényképeket a fiatal Oszvald Marikáról. Nagyon vonzó nő volt, biztos sok férfi megfordult ön után. Talán egy nagy csalódás vezetett a szingliségéhez?

Higgyék el nekem, nem! Így alakult. Öt-hat évesen már szerelmes voltam, ez tartott olyan tizenkét-tizennégy éves koromig, aztán megint hidegen hagyott a dolog majd’ húszéves koromig. Én nem a kicsapongó szerelem híve lettem, hanem a mély érzésű, valakihez tartozó, hűséges kapcsolaté.

Tizenkilenc múltam, amikor utolért az igazi szerelem. Hídvégi Miklóssal egy főiskolára jártunk, szerelmesek lettünk egymásba, összeházasodtunk, gyerekünk született. Voltak harcaink, de alapvetően jól kijöttünk egymással, boldogan éltünk, de aztán eljött az idő, hogy elváljunk. Nem egy harmadik személy miatt, hanem azért, mert az életszemléletünk nagyon különböző úton fejlődött. Nem kerestem újabb kapcsolatot, nekem tényleg elég volt, boldog vagyok. A volt férjemmel a mai napig jóban vagyok és kell annál több, minthogy a lányunk, Krisztina azt mondja, neki vannak a világon a legjobb szülei?

5. Szoros a viszonyuk egymással?

Igen és abszolút barátnői is, de azért az anyai tartásom megmaradt. Sok színész panaszkodik, hogy nehéz volt a gyerekével a sok munka miatt, de nekem szerencsém volt. Az édesapám és a második felesége, az én pótanyám, Icuka mindig mellettünk álltak. Krisztike vízöntő, egy intellektuális lány, aki abszolút elfogadta a színészéletet. Soha nem tett szemrehányást.

6. Egy unoka még színesebbé tenné a kapcsolatukat. Várja már, hogy nagymama szerepben is bizonyíthasson?

Naná, de még nem jött össze! Majd eljön ennek is ideje, én semmit nem erőltetek. Történjen minden úgy, ahogy a fiatalok gondolják! Én örülni fogok mikor a csöppség megérkezik hozzánk.

7. Evezzünk egy kicsit kényesebb vizekre. A lánya párját Knézy Jenőt, a bíróság súlyos testi sértés miatt elítélte. Mi a véleménye a történtekről?

Egyrészről már nem ő a párja, de ennek semmi köze az említett ügyhöz. A magánélet más, mint amit az újságok írnak. A kettőt nem lehet egy kalap alá venni és egyikünk sem volt ott, amikor az eset történt. Nem igaz? Én sosem törődtem ezzel a kérdéssel, a tárgyalásokon sem voltam. A lányomat még gondolatban sem bántotta, sőt kifejezetten a tenyerén hordozta. Én olyan kenyérre kenős emberként ismertem meg, és kedveltem, mert szerette a lányomat.

8. Beszéljünk a színházról! Hatvankét évesen is energikusan cigánykerekezik a deszkákon. Ez a tornagyakorlat szinte már önhöz nőtt.

Jaj, jaj! Más is cigánykerekezik, de nálam valahogy máshogy veszik az emberek. Elvárják tőlem. Nem tehetek róla, mindig kell egyet-kettőt vetnem, mert kiköveteli a közönség. Amíg bírom, csinálom!

Egész nyáron úton leszek. Augusztus 8–9-én például a budai Várban fogok fellépni a Palotakoncerten. Világéletemben ezt csináltam, megy ez még, egyelőre nem megerőltető. Lehet, hogy kicsit jobban fájnak az ízületeim, de ugyanazok a bajaim, mint a velem egykorú nagy átlagnak. Ha fáj valamim, akkor bekenem krémmel, beveszek egy pirulát, aztán csinálom tovább.

9. Negyven éve tagja a Budapesti Operettszínháznak. Ahogy a mondás tartja, ez még gombócból is sok.

Az egész életemet úgy éltem, hogy nem voltak terveim vágyaim, kulcscéljaim. Egyszerűen csak teszem a feladatom. Ameddig szükség van rám, addig ott leszek. A színház majd eldönti, mikor jön el a búcsú pillanata. Szerencsére szeretnek és jól bánnak velem, mindig kitalálnak valami nekem valót. Már átnyergeltem például a komikai szerepkörbe.

A teátrumba 1974-ben szerződtettek le és már a második évben főszerepet kaptam a Mosolyországban, ahol apukámmal, aki szintén színész volt, játszhattam együtt. A szüleim nagyon értették a szakmájukat, velem pedig kritikusak voltak. Mindig könyörtelenül a szemembe mondták a véleményüket és ezzel teljesen kiirtották belőlem a sértődékenységet. Ez jól jött az évek alatt, hisz a rendezők sokszor úgy beszélnek a színészeikkel, mint a kapcájukkal. Én a kezdetektől a topon vagyok, első szereposztásban játszhattam végig az évtizedeket, körbeturnéztam a világot és nincs semmiféle hiányérzet bennem.

10. Mindig a színi pályára készült?

Színészcsaládból származom, már háromévesen kívülről fújtam az operetteket. Gyerekként két darabban még statisztáltam is, aztán az iskolában énekeltem, felléptem, majd jelentkeztem prózai szakra a Színművészetire, de elsőre nem vettek fel. Egy évre lementem Szegedre kóristának, majd a főiskolán elindult az operettszak. Oda felvettek. 

+1. Őszinte ez az állandó jókedv, ami önből sugárzik?

Miért ne lenne az? Ez vagyok én. Kicsit szertelen, habókos, nevetős és legfőképp őszinte. A mérgemet azonnal kiadom magamból, aztán léphetünk tovább. A legfontosabbnak az őszinteséget tartom. Persze nekem is vannak rosszabb napjaim, bánataim, könnyeim, de igyekszem humorral túllendülni rajtuk.