Először a közösségi oldalán mesélte el a barátainak Kandász Andrea: egy jó hajnali úszás után még nem gondolta, hogy este mennyire hálás lesz azért, hogy él. Ugyanis amikor hazaért, és a vizes fürdőruhával szaladt le a mosókonyhába, hatalmasat esett.
– Elkezdtem lefelé repülni, hatalmasat estem, a lépcső élein 12 lépcsőfokot zuhantam. Ha a fejemet ütöm az élébe, szétreped – meséli Andi. – Reggel felkelsz, teszed a dolgod, és aztán jön egy pillanat, és vége. Nem kell ehhez rák! A balesetre sosem gondolunk, attól nem félünk. Erre nem készülünk fel, és egyszer csak ott a baj. Egyből néztem a karom, nem tört el. Aztán a fejem, nem tört be. Élek! Aztán jött ez a szörnyű fájdalom, a farokcsontom ütöttem meg. A popsim nagyon fájt, megdagadt. Most már lila is, mire a férjem azt mondta, sebaj, legalább van a házasságunkban egy kis változás – neveti el magát. – Zuhanáskor megfeszítettem minden izmot, szerintem az megvédte a csigolyákat, amikor földet értem. Ezért is jó, hogy sportolok.
Andit a lánya azonnal bevitte az Uzsoki Kórház baleseti osztályára, ahol az esős idő, a csúszós járdák miatt már sok sérült várakozott.
– Az orvos azt mondta, nem tört el a farkcsontom, csak erősen zúzódott. Adott fájdalomcsillapítót, de azt nem szedtem be, bírom. Azt mondták, ha rosszabbodik, akkor csinálnak MRI-t. De már jobban vagyok. Szerintem nem kell visszamennem. Szuper volt az ellátás. Ülni nem tudok, de hason feküdni igen. Ez jelzés volt, hogy ne kapkodjak. Az egyik munkába belekapok, a másikat folytatom, a harmadikat gondolom. Máshol jár az agyam, nem arra koncentrálok, amit csinálok. És persze holnap már forgatnom kell. Emlékeznek a Szülőszobára? A legidősebb gyerekünk, már tizennégy éves! Most arról forgatunk, hogy mi történt az elmúlt tizenöt évben. És hétfőn már újra úszom!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.