Vírushajó foglya maradt a magyar táncospár

Karantén a karanténban. Talán így lehetne leginkább jellemezni, milyen az, amikor az ember egy hajón dolgozik, amit karantén alá vonnak a koronavírus miatt, és a fedélzeten még a kabinját sem hagyhatja el. A magyar táncosok húsz napig voltak bezárva egy tíz négyzetméteres kabinba. Végre lejárt a karantén, vi­szont fogalmuk sincs, mikor tudnak hazajönni, ráadásul végig kell nézniük, ahogyan más nemzetiségű kollégáik végighúzzák bőröndjeiket a fedélzeten, és leszállnak, hogy hazamenjenek. Alexandra és György a Borsnak elárulták: az is benne van a pakliban, hogy újabb karantént rendelnek el.

– Egy kicsit reményvesztettek vagyunk. Azt hallottuk, hogy elindultak különböző országokból mentőgépek, de egyelőre Európából románok, ukránok és angolok vannak rajta a kimenekítési listán. Nem tudom, hogy ha ilyen kevés magyar van, miért nem tudnak felrakni minket is. Fogalmunk sincs, meddig kell itt lennünk bezárva – mondta a könnyeivel küzdve Stana Alexandra.

Olykor még internet sincs

Mint arról a Bors nemrég beszámolt, az álommunka hirtelen rémálommá változott Stana Alexandra és Köcse György számára. Tavaly októberben írták alá a szerződést a Rhapsody of the Seas luxushajóra, ahol kiemelt táncospárként szórakoztathatták az utasokat. A koronavírus-járvány miatt azonban a hajót március végén lezárták, az utasokat leszállították, és 20 napra karanténba küldték a dolgozókat az apró kabinokba, mert fertőzött volt a fedélzeten. Rajtuk kívül még három magyar vár a sorsára.

– Rengeteg feszültség gyülemlett fel a bezártság alatt az emberekben, és az enyhítés után azonnal egymásnak esett mindenki. Nagyon nehéz volt a biztonsági őröknek rendet tenni. Gondoljanak bele, egy apró ka­bin, és gyakran internet nélkül. Még a szeretteinkkel is alig tudtunk beszélni. Vannak napok, amikor egész nap megállás nélkül sírok. Nekem nagy szerencsém van, hogy a szerelmemmel va­gyok összezárva, így egymást ki tudjuk húzni a szakadékból – mondta el a Borsnak Alexandra, aki indulás előtt egy naplót kapott a barátnőjétől, abba írja le az érzéseit. – Talán a rosszabb napokon ez segít legjobban túlélni – teszi hozzá.

Egy tüsszentés, és kezdődik elölről

A hajóskapitány hangosbemondón próbál lelket önteni az ott rekedt emberekbe, igyekszik motiválni őket a szabályok betartására. Alexandráék szerint sokan még így sem figyelnek eléggé a higiéniára.

– Minden órában a hangosbemondón figyelmeztetnek arra, hogy kötelező maszkot viselni, és senki nem mehet át mások kabinjába. Kötelező a két méter távolság. Az étkezések is káosszá alakultak, mert feszült mindenki. A hajó orrától a végéig kígyózik minden alkalommal a sor. Ikszeket ragasztottak a földre végig a fedélzeten, csak azokon lehet várakozni. Az asztaloknál csak egyesével ülhetünk, a regisztrált párosok ehetnek csak együtt, de az asztal két végén. Sajnos sokan mégis leveszik a maszkot, mert mondjuk más nemzetiségűek, és nem értik egymást – mondta el a lány, majd megosztotta a legnagyobb aggodalmát. – Ha egy ember csak eltüsszenti magát, folyik az orra, köhögni kezd, vagy esetleg belázasodik, onnantól megint mindenki bekerül a kabinokba két hétre, és kezdődik minden elölről. Itt a hajón nem tudnak úgy tesztelni, mint otthon – mondta Alexandra.

Székkel sportolnak Táncosként fontos, hogy az izomzat folyamatosan dolgoztatva legyen, mert pár nap kihagyást is nehéz visszatornázni.

– Mindennap edzünk a kabinban, már amennyire a hely engedi. Volt olyan, hogy az egyik sarokban én balettoztam, addig az ágy másik végében Gyuri emelgette a széket, és úgy edzett – mondta el Alexandra.

A pár beszélgetéssel, olvasással üti el az időt. És ha akad internet, néha még filmet is tudtak nézni.