Veséjüket adták a kicsiknek a hős magyar szülők

Ha egy beteg gyerek születik egy családba, azt is nehéz feldolgozni. Három életveszélyben lévő gyerekről gondoskodni viszont már maga a tragédia. A vésztői Marton családban öt gyerekből háromnak volt szüksége életmentő transzplantá­cióra. Egy genetikai betegség miatt a veséjük felmondta a szolgálatot, ha nem kapnak új szervet, már meghaltak volna. Két gyermek életét végül a szüleik egy-egy szerve mentette meg.

Elsőként a most húsz­éves Brigiről derült ki, hogy alapbetegségein kívül valami más sem stimmel vele. A lány egy születéskori oxigénhiányos állapot miatt középsúlyos agyi bénulásban szenved. Tíz éve pedig kiderült: új vesére lesz szüksége.

– A diagnózis után azonnal felkerült a várólistára, de több mint három évig meg sem csörrent a telefon. Ezért vetődött fel az élődonoros transzplantáció lehetősége. Azonnal vállaltunk minden kockázatot. Az apjuk, Karcsi volt az első számú jelölt, de engem is kivizsgáltak. A vizsgálatok közben kiderült, hogy epegyulladásom van, műteni kellett – mesélte Marton Károlyné, Ica.

Az első transzplantáció sikeres volt, Briginek már nem volt szüksége a heti többszöri dialízisre. Hat-hét évre mindenki megnyugodott, a rémálom viszont tavaly ősszel újra kezdődött.

– Karcsi fiamnak ment a hasa, fájdalmai voltak, sokat hányt. Hamar megállapították, hogy ő is vesebeteg, és ekkor derült ki, hogy a genetika viccelt meg minket. Mivel örökölhető problémáról van szó, a másik két fiút is kivizsgálták. Balázs egészséges, de Robi állapota súlyosabb volt, mint arra bárki is számított. Éjszakákat sírtam át tehetetlen dühömben, úgy éreztem, elátkozták a családot. De sírtam amiatt is, hogy láttam, a két fiú betegsége miatt Balázs mennyit dolgozik. Állataink vannak és egy kis gyümölcsösünk, szinte mindent magunknak termelünk meg a kertben – magyarázta Ica, aki azonnal arra gondolt, most talán jó lehet donornak.

Ekkor azonban egy újabb kínzó kérdés ütötte fel a fejét: a két fiú közül ki kapja édesanyja veséjét?

– A legjobb az lett volna, ha lenne három vesém. Az orvosok óva intettek attól, hogy oda­ígérjem a vesém bármelyiknek is, hiszen hogyan számoltam volna el a másikkal, hogy őt nem szeretem annyira. Várni kellett, míg egyiküknek nem érkezik mástól vese – folytatta.

A hihetetlen őrlődésnek és tehetetlen várakozásnak idén február 5-én szakadt vége. Megcsörrent a telefon: Robinak találtak donort. Az édesanya veséje végül Karcsié lett, ők ketten jú­nius 10-én, egyszerre feküdtek fel a műtőasztalra.

– Kicsit fázósabb lett a derekam, de mást nem veszek észre abból, hogy egy vesém van. A fiúk már iskolába járnak, ez nekem bármit megér – mond­ta Ica.