Végh József, kriminálpszichológus: A rabnak az a feladata, hogy szökjön

Az állampusztai intézetből megszökött rabnak mindössze két hónapot kellett volna ülnie lopás miatt. Ennyire kibírhatatlan a börtön?

A szökés hátterében általában a családi kötelékek lazulása áll. A rabok sosem a bör­tönviszonyok miatt szöknek meg. Ismerek olyat, aki annyira megszokta a fogvatartást, hogy megszökött, csak hogy még tovább bent maradhasson.

Az állampusztai és a szombathelyi szökés is külső helyszínről, a rabok munkahelyé­ről történt. Tervezték vagy a pillanat hevében léptek le?

A külső helyszínen állandó a csábítás, de a szökést mindig tervezik. Maga a tervezés is motiváció a börtön motiválatlan világában. Mindig mondom az őröknek, hogy a rab feladata, hogy megszökjön, a tiétek, hogy megőrizzétek. Egy-két rab egyébként azért akarja magát kevésbé őrzött munkahelyre kérni, hogy onnan szökjön.

Őket ki tudják szűrni?

A legtöbb esetben igen, de néha megvezetik a munkába állítási bizottságot. Mindig megkérdezik a nevelő véleményét, megnézik, mennyi van az ítéletből és hogy milyen a magatartása, ennek fényében döntenek az áthelyezésről. A belső besúgó rendszer is működik, hiszen a többi rab fél, ha valaki megszökik, annak ők is megisszák a levét.

Számolnak a szökött rabok az elfogás veszélyével?

Persze, de a pszichopátiás személyekre jellemző, hogy alábecsülik a kockázatot, néha nem is érzik. Jobb képességűnek tartják magukat másoknál.

Ciki nekik, ha elkapják őket?

Épp ellenkezőleg, büszkék magukra. A többi rab előtt státuszt szereznek maguknak, de amikor megkapják érte a többhónapos büntetést, egyből megbánják a szökést.