Vastag Tamás: Ha nem tudok enni adni majd a gyerekeimnek, akkor igenis dolgozni kell!

Vastag Tamás több mint tíz éve a nyilvánosság előtt éli az életet, mégis ha úgy adódna, nem okozna neki gondot, hogy civil munkát vállaljon. Noha az éneklés, a színpad, és a közönség az élete, de egyszer szívesen kipróbálná magát például asztalosként is. Ráadásul a világjárvány okozta munkanélküliség miatt ez bármikor be is következhet.

– Ha arra kerülne sor, akkor tényleg szívesen vállalnék akár asztalos munkát. A kétkezi munka nem áll tőlem messze– kezdi a Borsnak a kétgyermekes édesapa, aki a karantén alatt már ki is tanulta a mesterséget.

– Valamilyen szinten sikerült elsajátítanom, ugyanis az egyik szomszédommal a nulláról építettünk fel egy konyhát. Mindent mi magunk csináltunk, egész jól sikerült, és ez olyan lendületet adott, hogy akár bele is vetném magam a szakmába.

Persze per pillanat még nem fenyeget az éhhalál, vannak tartalékaim, de azért lássuk be, ha a világjárvány okozta munkanélküliség  sokáig fenn áll, akkor hiába bármekkora tartalék, ha nem tudok enni adni majd a gyermekeimnek. Akkor igenis dolgozni kell. Természetes, hogy nem otthon malmoznék. Márpedig a jelenlegi helyzetet elnézve, szerintem még legalább egy év, mire minden helyre kerül... – taglalja Vastag Tamás, akinek egyébként az önkéntes karanténnal semmi problémája nincs, mi több, kifejezetten élvezi a kényszer szabadságot.

– Ez a másfél, két hónap semmi. Ha az ember a lábát töri akkor is otthon van hat hétig. Nekem semmi bajom nincsen a karanténnal, teljesen jól elvagyok. Semmi sem hiányzik az életemből, a társasági életért sem eszem a kefét, sőt, 10 éve nyaralni sem voltam.

Teljesen jól alkalmazkodom a helyzethez. Feltalálom, elfoglalom magamat és türelmesen várok. Jelen helyzetben úgysem tudunk ennél többet tenni – magyarázza az énekes, aki azonban néhány pályatársa hozzáállást nem teljesen érti, persze nem akar turkálni azok zsebében, mégis furcsának látja, hogy az amerikai jólétet akarják elhazudni, közben pedig segélyeket igényelnek meg, ahelyett, hogy feltalálnák magukat a nehéz helyzetben.

Vastag Tamás meglátását testvére, Csaba is osztja, aki öccséhez hasonlóan nem szereti a tétlen embereket.

– Ez nem a büszkeségről szól! Szerintem abszolút becsületre méltó, ha valaki B- tervben is gondolkozik. És igenis, ha a szükség megkívánja, akkor menni kell, és meg kell fogni a munkát. Legyen szó bármiről is – állítja Vastag Csaba, aki már számtalan területen kipróbálta magát, a fizikai munkától az adminisztratív munkakörig.

– Szedtem már barackot, dolgoztam építkezésen, de ingatlanozással is foglalkoztam. Mi több, az X-Faktor után is volt még mellékállásom, s szerintem számtalan pályatársam volt már hasonló helyzetben. Maximum csak nem reklámozzák.

Pedig szerintem semmi szégyellnivaló nincsen azon, ha az ember fia dolgos, és nem tétlenül ül otthon. Nekünk az egész családunk tevékeny, sosem voltunk azok a típusok, akik ölbe tett kézzel várnak a csodára. Mindig ahhoz nyúltam, amihez tudtam, gyerekkorom óta dolgozom, és ettől szerintem csak több lettem. Anno villamosmérnöki és műszaki menedzser szakra jártam, noha egy percet sem dolgoztam a szakmámban.

Inkább a zenélést választottam, mert ezt szeretem, ez az én utam, de ez nem azt jelenti, hogy ha a szükség megkívánja, akkor nem fogok letérni róla.

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.