Városi legenda - Vodkával és flottával fizettek a szovjetek a Pepsinek

Megitatták Hruscsovot

A Pepsi „szovjet hadjárata” az 1959-es moszkvai nemzetközi vásáron kezdődött. Pontosabban az akkor még „csak” amerikai alelnök, Richard Nixon és a szovjet pártfőtitkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov konyhavita néven elhíresült szóváltásakor. A két nagyhatalom vezetője a kapitalista és a kommunista világrend által kínált ételminőségen szólalkozott össze egymással, de Nixon előtte a szénsavas üdítőital standjához vezette a szovjet vezetőt.

Hruscsov belekortyolt az „im­perialista löttybe”, miközben nem sejtette, hogy egy történelmi reklámhúzás áldozatául esett. Az amerikai alelnök ugyanis a Pepsi nemzetközi részlegének igazgatója, Donald M. Kendall kérésére itatta Hruscsovot. És jó előre gondoskodtak arról, hogy egy fotós is a közelben legyen. A kép pedig bejárta a világsajtót. 

Elsők a Szovjetunióban

Mindez persze csak a kezdet volt, a Pepsi ugyanis hosszú távú, nagy terveket szőtt. Bár sok-sok évbe telt, de 1972-re eljutottak odáig, hogy az ő kólájuk legyen az első, hivatalosan forgalmazott nyugati termék a Szovjetunióban. Nem meglepő, hogy az üdítőitalba az orosz és a töb­bi szovjet nép is gyorsan belebolondult.

Ám volt egy aprócska gond: a Szovjetunió nem tudott vagy nem akart dollárral fizetni az áruért (a rubellel meg nem tudott mit kezdeni egy amerikai cég). A Pepsi viszont nem szerette volna, hogy ezen bukjon a ha­talmas üzlet, ezért cserekereskedelemben egyeztek meg. Az elképesztő megállapodás sze­rint az amerikai gyártó a szo­cializmusban is igen jó minőséget képviselő orosz Sztalicsnaja vodkát kapott cserébe, amit aztán az Egyesült Államokban értékesített. 

Pepsi-hadiflotta

A kóla-vodkacsere egy ideig működött is, de az 1970-es évek végére már évente több millió palack üdítő fogyott a Szov­jetunióban, az amerikaiak viszont nem ittak ennyi vodkát. Ráadásul az afganisztáni be­avatkozásuk miatt kereskedelmi korlátozásokat vezettek be a szovjetekkel szemben. Így valami mást kellett kitalálni, mit kapjon a kóláért cserébe a Pepsi.

Ekkor – 1989-ben, tehát a Gorbacsov-éra végén, a Szov­jetunió végóráiban – történhetett meg, hogy a cég néhány napig a világ hatodik legerősebb hadiflottájával rendelkezett. Tizenhét kiszolgált szovjet tengeralattjárót, egy fregattot, egy cirkálót és egy rombolót kapott a szénsavas frissítője ellenértékeként.

A Pepsi ebben az időben egyébként valóban háborút folytatott, de nem a tengeren, ha­nem a rivális Coca-Colával. Ma már egyértelmű, hogy ezt a há­borút elvesztette, de nem azért, mert a szovjetektől kapott hajókat eladták egy svéd vállalatnak. 

Bekavart a történelem 

A hihetetlen eseménysorozatnak azonban ezzel még nem volt vé­ge: egy újabb gigaüzletben ál­lapodtak meg. A Pepsi 26-ról 50-re növelte volna a térségben a palackozóüzemeinek a számát, de modernizálni is akarta azokat, hogy dobozban és műanyag­palackokban is árusíthassák a terméküket.

Cserébe a Sztalicsnaja további kizárólagos amerikai értékesítési jogai mellett tíz, ezúttal új építésű olajszállító és kereskedelmi hajót kapott volna a Pepsi, amiket egy norvég hajózási vállalat vett volna bérbe a cégtől. A megállapodás 2000-ig garantálta volna a Pepsi egyeduralmát a kommunista államban, de mint tudjuk, a Szovjetunió 1991 végén megszűnt. 

Villamosozó ügynökök

A Pepsi már a „szovjet hadjárat” előtt bejutott a vasfüggöny mögé, azaz a KGST-országokba. Első kelet-európai gyárukat 1965-ben nyitották meg a romániai Konstancában. Magyarországon 1969-ben, egy évvel a Coca-Cola premierje után indultak be. Az üdítő annyira népszerű volt, hogy hamarosan túlkereslet állt be. Az üzletek, éttermek megrendeléseit eleinte villamossal utazó ügynökök gyűjtötték össze Budapesten.