Városi legenda: Még mindig él a maori átok - Figyeli a sámán, ki nem tartja  be a törvényeket

Nem szabad a szent hegyet megmászni

A maori hagyomány szerint a halottak lelke az Északi-sziget csúcsánál, a Reinaga-foknál hagyja el a halandók világát. Az őslakók szent helyként tekintettek a sziget hegyeire és a három működő tűzhányóra. Legendájuk szerint a vulkáni tevékenységet egy különleges képességekkel rendelkező pap, Ngatoro hozta el az Északi-szigetre. Amikor Új-Zéland partjaihoz érve megpillantotta a hófödte csúcsot, elhatározta, hogy megmássza a hegyet. Egyedül Auruhoét, a női rabszolgáját vitte magával, a többieket pedig arra kérte, hogy böjtöljenek, amíg vissza nem tér. Azonban társai nem hallgattak rá, ezért az istenek haragjukban hóviharokat küldtek a hegyre.

Ngatoro ekkor imával fordult hozzájuk, és ők válaszul tüzet gyújtottak, de a segítség túl későn érkezett. Ngatoro a rabszolgalány kihűlt testét annak a csúcsnak a kráterébe dobta. A bennszülött törzsfőnököket évszázadokon át az Északi-sziget vulkanikus barlangjaiba temették, és óvták az európai felfedezőket, hogy megmásszák a szent hegyeket.

Fehér mágiával védték a vándorokat

A maoriak életerejét istenek védik a gonosz szellemekkel szemben, de ha nem tartják be az íratlan törvényeket, elveszítik a védelmet vagy a sámán átkozza meg őket büntetésül. A törvény megszegője biztos lehetett abban, hogy valamilyen kellemetlenség vagy szerencsétlenség éri majd. Az átkot csak a legfőbb pap hatástalaníthatja megfelelő ellenátokkal. Az átok ereje nagyobb volt, ha a sámán meztelenre vetkőzött.

A varázs­igéket nemes célokra is használták: egy-egy csata megnyerésére, sikeres vadászat kérésére, esőfakasztásra, gyógyításra, a bajba jutott hajósok megmentésére. Ha egy fiatalember mágus akart lenni, különböző megpróbáltatásokat kellett kiállnia, s ha ezután képes volt távolról elpusztítani növényeket, álla­tokat, sőt embert is, azzal kétséget kizáróan bizonyította tudását és ügyességét. Fehér mágiával vándorokat oltalmazó ételeket főztek, megszentelt hajszálak segítségével a száraz talajból vizet fakasztottak, a kiválasztott pár meghódítására pedig varázserejű dísztárgyakat készítettek.

II. Erzsébetről is volt jövendölésük

A maori hiedelem szerint valamennyi betegség az istenektől ered, ezért őseik megpróbálták kitalálni, mi okozta a szerencsétlenséget: ellenség vagy a szenvedő bűne, esetleg egy másik sámán. A rituálét vezető több szót sorolt fel, és a páciens reagálásából állapította meg a betegség okát. A szigetország őslakosai eltérő módszerekkel igyekeznek „meglátni” a törzs vagy az egyén sorsát, egy háború vagy betegség kimenetelét: feldobnak egy falevelet a levegőbe és figyelik a repülését. Jelentőséget tulajdonítanak az álmoknak is. Egy így kapott tudás segítségével több rendkívüli eseményt is sikerült előre jelezni.

Egy maori jós például II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg 1953-as látogatásának idejére jövendölt természeti csapást, és a katasztrófa valóban bekövetkezett: a Ruapehu vulkáni tavának pereme leszakadt, a hatalmas víztömeg kő- és jégtömböket sodort magával, majd a hegyoldalon lezúdulva elragadott egy vasúti hidat, amelyen éppen egy zsúfolt vonat haladt át. A tragédiában több mint 150 utas vesztette életét.