Városi legenda – Évekig cipelte magával kisfia agyát Arányi Lajos

Bár már két gyermek édesapja volt, egyiküket sem várta olyan szeretettel Arányi Lajos (1812–1887), mint Zolika születését. „Ennyire sem Ár­pádnak, sem Hortenziának nem örültem, s ezt ekkora csemő ko­rában szeretem már, mivel előbbi gyermekeim nem büszkélkedhetnek” – vallott nyers őszinteséggel naplójában az orvos, aki, mint a korban szokás volt, mindent részletesen feljegyzett Zolika születése után is.

Ám olthatatlan atyai szeretetét hamarosan a keserűség, kétségbeesett gyász kellett, hogy felváltsa. A kisfiú 1857-ben, az első születésnapján le­esett valahogy az asztalról, a fejét pedig beverte, és onnantól fogva – mint Arányi feljegyezte – „agyalágyulttá vált”. A kisfiú még öt évet élt, de epilepsziás rohamok gyötörték, míg bele nem halt a betegségbe.

Kertjéből adott hozzá különböző füveket

Arányi Lajos a magyar patológia atyja, igazi úttörője, aki hazánkban elsőként kezelte tudományként a kórbonctant. Saját balzsamozási eljárást dolgozott ki, amivel Ferenc József elsőszülött lányát, Zsófia főhercegnőt, gróf Széchenyi István és Wesselényi Miklós testét is kezelte. A bizarr eljárás egy százórás, arzénsavas, kálioldatos áztatással indult, a fejet külön 12 órán át borszeszes oldattal kezelte, sőt a kertjéből füveket is adott hozzá. De alapos, precíz szakember volt.

„Arányi nagy művész volt a balzsamozásban s nem elégedett meg a tetem injectiojával, hanem ki is festette az arcot, a szemhé­jak alá pedig kagylóhéjat szo­kott volt tenni, hogy a szemhéj be ne süppedjen” – írta az orvosról egy kollégája, Magyary-Kossa Gyula.

Elveszett az agya a háborúk után

A feljegyzésekből kiderül, Zolika úgy beverte a fejét esés közben, hogy vérömleny alakult ki benne. Ezért kínozták a rohamok is rö­vidke életében. Onnantól kezdve a doktor még huszonöt évig élt a fiú tetemével. Inget adott rá, fodros nadrágot, mintás bársonyruhába öltöztette. A tetem derekát zsinórral kötötte át, lábszárára vastag gyapjúharisnyát, lábára bőrcipőt húzott. Ma már hihetetlen, de akkoriban a test őrizgetése sem volt meghökkentő szokás.

Arányi Lajos a haláláig, még további huszonöt éven át a dolgozószobájában „tárolta” fiát, az íróasztala mellett, ahol beszélt hozzá, mindent meg­osztott vele. Azt máig ho­mály fedi, pontosan mi történt Zolika agyával: a balzsamozás során eltávolította, majd éveken át hordta magával a tudományos előadásaira, demonstrációs eszközként használva, ám a világháborúk alatt, Arányi halála után a szerv elveszett, és azóta sem került elő.

Egy ideig még őrizte a testet a család

Arányi családja az orvos halála után még sokáig nem vált meg Zolika testétől, 1926-ban azonban a városligeti Iparcsarnoknak adták. A kiállítást Horthy Miklós kormányzó nyitotta meg. Itt a kórbonctan lehengerlő példájaként mutatták be a Törvényszéki Orvostani Intézet kiállítási részlegében. 1969 után a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumhoz került a test, ami egy apróbb restauráláson is átesett. Itt az is kiderült Zolika múmiájáról, hogy a haját olajfesték fedte, és hogy rendkívül jó állapotban van az egész tetem. További vizsgálatoknak nem tudták alávetni, mert ülő helyzete miatt túl ma­gas, hogy CT-vel is megvizsgálják.

Az 1926-os megnyitó után a nagyközönség 2015-ben láthatta újra Arányi Zolika múmiá­ját a Természettudományi Mú­zeum Múmiavilág című kiállításán. Azóta a Semmelweis Mú­zeum őrzi a halhatatlan gyermeket, saját üvegkoporsóban ül, elzártan a kíváncsi szemek elől.