Városi legenda: Átverte a világot hamis képeivel a magyar festő

Svéd festőnek álcázta magát

Hoffmann Elemér 1905-ben született Budapesten, de igazán csak Hory Elemérként vagy a külföldiek számára Elmyr de Horyként vált ismertté. A fehér ecsetes bűnöző zsidó családból származott, hiába állította mindenkinek, hogy bizony nemesi családból való.

Túlélte a II. világháború holokausztját, és már egészen fiatalon csalónak állt. Bekéredzkedett tehetős családokhoz, ahol portréképeket festett, de mindeközben kirabolta őket. Így tett az akkoriban igencsak híres színésznővel, Perczel Zitával és édesanyjával is.

A művésznőnél azonban lebukott, és 1935-ben az újságok címlapjaira került a szélhámosságával. Perczeléknél egy jól menő svéd festőnek adta ki magát, de festés közben zsebre tett egy igencsak értékes gyűrűt és egy karperecet, amelyek zálogházban végezték. Horynak a törvény előtt kellett felelnie, miután pedig Perczel beperelte, további öt sértett is jelentkezett.

Ő sem volt rest visszaperelni: szerinte Perczelék nem fizették ki a festménye árát, így végül mindenkinek fizetnie kellett a bűneiért.

Picassót is másolta

Miután lebukott, Hory Párizsba tette át a székhelyét. A szélhámosságot viszont egy még magasabb szintre emelte. Nem túlzás: gyakorlatilag átverte a teljes festőszakmát. Mindenkinek azt mesélte be, hogy Münchenben tanult festőnek, Párizsban pedig egy olyan elit asztaltársaságnak volt a tagja, amelybe maga Pablo Picasso és Amedeo Modigliani is beletartozott.

Mivel a képei Magyarországon kevésbé voltak kelendőek, így cselhez folyamodott. Tanulmányozta a legnagyobb festők műveit, és szinte tökéletesen olyan stílusú képeket alkotott, mint amilyeneket a legnagyobbak tudnak csak – írja az Újságmúzeum.

Az első ilyen művével 1946-ban állt elő, amelyről azt állította, hogy maga Picasso készítette. Egy műgyűjtő eredetinek is hitte, és rögvest meg is vásárolta. Hory ezen felbuzdulva alvilági alakokkal is elkezdett üzletelni. Olyan műkincskereskedőkkel seftelt, akik a képek hamisságának a tudatában is vettek tőle festményeket alacsonyabb áron, a busás haszon reményében.

A csaló magyar festő pénztárcája szépen gyarapodott, noha a galériák még nagyobbat kaszáltak. A tökéletes hamisítványok pedig tényleg tökéletesek voltak, amit mi sem bizonyít jobban, hogy egynéhány még Modigliani életmű-katalógusában is szerepet kapott.

Egy idős festőt pedig állítólag sikerült is becsapniuk a társaival, aki tényleg elhitte, hogy egy régi festményéről van szó, és visszavásárolta azt.

Tökéletes hamisítványok 

Hory magát jól megszedve elhagyta Franciaországot, és a spanyolországi Ibizára költözött, ahol egy óriási villát vásárolt magának, és évtizedekig jól megélt a csalásai­ból. A tündérmese azonban végül szomorú véget ért.

Egy amerikai, texasi olajmágnás buktatta le, aki kétmillió dollárért cserébe 58 festményt vásárolt tőle. Azonnal bevizsgáltatta őket, a szakértő szerint pedig az 58-ból 44 hamis volt (valójában azonban a szakértő sem érthetett túl jól a dolgához, ugyanis az 58-ból mind az 58 hamisítvány volt).

Eljárások sora indult ellene, amikor pedig kiderült, hogy Spanyolország kiadja Franciaországnak, hogy ott vonják felelősségre, úgy döntött: vé­get vet az életének. 1976-ban, 70 évesen altatóval túladagolta magát, és meghalt. Életéről 1974-ben film is készült, F for Fake né­ven, amely a csalássorozata zsenialitásának állít emléket. A Hory által készített hamis festmények manapság is vagyonokat érnek, noha sokról még a mai napig nem derült ki, hogy azok.

Valószínű­leg a legtöbbről nem is fog lehullani soha a lepel, mert ez bizony egyetlen tulajdonosnak sem az érdeke.