Városi legenda – A tölgyfába rejtette zsákmányát Patkó Bandi

Mécsestől kapott lángra

Barcs kincseként emlegetik a helyiek azt az 1942 óta védelem alatt álló tölgyet, amit a legendás somogyi betyár, Patkó Bandi fájaként tartanak számon. Korát az évezred elején 300–400 esztendősre becsülték. Törzskerülete egy 2003-as méréskor 678 centi, 2015-ben már 700 centi volt, a magassága pedig 30 méter.

A barcsi hivatásos tűzoltókat múlt péntek este riasztották a 6-os főút mentén álló kocsányos tölgyhöz, miután kigyulladt. Állítólag amiatt kapott lángra, mert valaki egy égő mécsest tett a belsejébe, így emlékezve a betyárokra, arra viszont nem gondolva, hogy ez mekkora veszélyt jelenthet a fára nézve.

Csonkolás lett a vége

Cseppet sem volt könnyű dolguk a tűzoltóknak, mivel azt is számításba kellett venniük, hogy hatalmas természeti értékkel bír a tölgy. A szakemberek egész éjjel küzdöttek a kocsányos tölgy belsejében lévő izzással, végül másnap reggel a fa csonkolása mellett döntöttek, hogy biztonságban legyenek a közlekedők. A tüzet két vízsugárral oltották, az ehhez szükséges, körülbelül 30 köbméter vizet ingajáratban hordta a helyszínre egy tartálykocsi.

A darabolást teljes útlezárás mellett végezték, így kilenc órán át csak kerülőúton lehetett közlekedni Barcs és Szigetvár között. A beavatkozást a tölgyfa méretein és a füstön túl tovább nehezítette, hogy a fa odvában lódarazsak fészkeltek. Tíz tűzoltó dol­gozott az oltáson, mintegy 23 óra kellett ahhoz, hogy megszűnjön a veszély.

Célba lőttek rá

A helyiek egy emberként szurkoltak, hogy minél kisebb kár keletkezzen a fában.

A Borsnak egy környéken lakó bevallotta: ahányszor Barcsra kellett mennie, mindig megállt a tölgynél. „Nyolc és fél éven ke­resztül az a fa a mindennapi éle­tem része volt. Ősszel, télen, tavasszal és nyár elején mindig megnéztem” – mesélte a szomorú eset kapcsán a férfi a Borsnak.

Patkó Bandi fáját Somogy me­gye egyik legnagyobbjaként tartották számon. Barcs és Darány között áll, a középrigóci vasútállomás közelében. A néphagyomány szerint ehhez a fához kötötte a lovát a közeli Vásárosbécen született Patkó Bandi, amíg a szemközti Rigóczi csárdában mulatott. Má­sok, akik ezt a legendát vitatják, azt állítják: Patkó Bandi gyalogos betyár volt, és a fa üregében rejtette el a zsákmányát. Megint mások úgy vélik: valójában Patkó Bandi nem is létezett, de az tény, hogy a betyárokhoz valóban volt köze a fának. Helytörténészek szerint az említett csárdában gyakran megfordultak a rablók, akik szórakozás gyanánt a fogadó ablakából lőttek célba a tölgyre.

A betyár fapadja

Krúdy Gyula „Valakit elvisz az ördög” című 1928-as művében is megjelenik Patkó Bandi, de nem mint betyár, hanem mint a vidéket járó Alvinczi Eduárd önkéntes testőre. A Somogy megyeiek ugyanakkor „saját” betyárjuknak tekintik, a Balaton-parti Zamárdiban nyaranta egy róla elnevezett rendezvényt is tartanak, ez a „hétpróbás betyárverseny és pásztorétkek főzőversenye”. Ám a Barcshoz közeli, de Baranya megyei Hosszúheténynek is van „patkóbandis” hagyománya. Eszerint a betyár a községbeli Máltető dűlőről figyelte a pandúrokat.

Rákosi Viktor Az én falum című 1904-es munkájában elbeszéli egy csárdában töltött éjszakáját. A csárdásgazda egy fapadot jelölt ki alvóhelyül a számára, amin harminc évvel korábban Patkó Bandi sokat hált.

„– Betyárnak jó lehet – felelém –, de nincsen egy becsületes ember számára való fekvőhelye?

– Oda magam fekszem – mondá a szíves házigazda.”