Városi legenda: 21 gramm lenne a lelkünk súlya?

Az emberi test 21 grammot veszít a halál beálltának pillanatában – tartja magát a hiedelem. Ez volna a lelkünk súlya? Létezik-e a lélek és ha igen, valóban elhagyja a testünket a halálunkkor? Nem modern kori hiedelemről van szó, egy XX. század elején tevékenykedő amerikai orvos, Duncan MacDougall mindent elkövetett, hogy konkrét számmal tudja azonosítani a jelenséget.

Lelketlen kutyák

1907-ben nyilvánosságra hozott kísérletei meglehetősen morbidnak hatnak. MacDougall hat haldoklót vizsgált meg, végső stádiumú páciensei már alig mozogtak. MacDougall úgy alakította át az ágyukat, hogy egyúttal mérlegként is működjenek, közben várta, hogy meghaljanak. Az egész életét ennek a kísérletnek szentelő orvos végül megállapította a sok mérés után, hogy 21 gramm az a súly, ami minden esetben eltűnik a halál után a betegek testéből. Vagyis – bizonygatta – a lélek nagyon is létezik, súlya pedig épp 21 gramm. A fanatikus orvos abban hitt, hogy a kutyáknak nincs lelkük, ezért ebek súlyát vetette össze az emberekével. És mivel a kutyák súlya változatlan maradt, számára ez megdönthetetlen bizonyítékot jelentett.

Az izzadás a kulcs

Az orvostudományban gyakorlatilag nem volt, és azóta sincs más orvos, aki osztaná a Massachusetts állambeli Haverhill városka orvosának tézisét. Az egyik ellenérv az volt, hogy a halál beálltát nem lehet másodpercre pontosan megállapítani, márpedig ez lett volna a kísérlet kulcseleme. Egy Augustus P. Clarke nevű szakember viszont nem vonta kétségbe a súlyvesztést, de szerinte ennek nincsen köze a lélekhez. A halál beálltakor a tüdő nem hűti tovább a vért, ami miatt hirtelen megemelkedik a testhőmérséklet – ez pedig megugró izzadáshoz vezet. Clarke kitért arra is – mint azt idézi a városi legendákat és átveréseket kutató Urbanlegends.hu –, hogy a kutyáknál azért nem volt tapasztalható a súlyvesztés, mert nekik nincs izzadságmirigyük. Sikerült lefotóznia MacDougall tántoríthatatlan volt saját elméletétől. A hibák lehetőségét ugyan elismerte, de az esetszámok kibővítése révén ezeket idővel kiküszöbölhetőnek tartotta volna.

Érdekesség, hogy állítása szerint megtalálta a módot az emberi testből távozó lélek lefényképezésére is. Idáig viszont már nem jutott el, mert 1920-ban pácienseihez hasonlóan, 54 évesen ő is meghalt és senki nem hitte el, hogy valóban fotót tudott készíteni a lélekről.

Kapcsolódó jegyzetünket itt olvashatják