Utálják a növények, ha hozzájuk érnek

Nem mimózalelkű a mimóza

A növények valóban reagálnak az érintésünkre. Földünk talán legérzékenyebb növénye, a szemérmes mimóza például igen látványosan összehúzza magát, ha hozzáérünk. A thigmomorphogenezis néven ismert jelenség lényege, hogy ha hozzáérünk a leveleihez, úgy záródnak össze, mintha valamilyen automatizált folyamatot indítottunk volna be. A Közép- és Dél-Amerikában őshonos növény már a cserepe megrázására vagy napnyugtakor is látványosan megváltoztatja az alakját.

A szemérmes mimóza esetében nem kell tartanunk attól, hogy „megbántottuk”, mert az érintés után pár perccel már újra teljes pompájában tündököl. Egy nemrég nyilvánosságra hozott tanulmány szerint azonban nem minden növény esetében van ez így.

Helyhez kötve, kiszolgáltatva

A publikáció ausztrál szerzője szerint az érintés olyan drámai hormonválaszt vált ki a nyövényekből, ami jelentős mértékben gátolhatja a növekedésüket. „Az érintéstől számított harminc percen belül a növény genomjának tíz százaléka megváltozik” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban Jim Whelan, a tanulmány írója, aki az ausztrál La Trobe Egyetem biológusa.

A helyváltoztatásra képes élőlényekkel – az állatokkal, embe­rekkel – ellentétben a növények teljes mértékben kiszolgáltatottak a környezetüknek, hiszen nem tud­nak elmenekülni a fenyegetésektől: a vihar, a kártevő rovarok vagy épp a növényevő emlősök elől. Ehelyett különösen érzékeny fenyegetés-válaszrendszerük van, ami gyakorlatilag az emberi im­munrendszer szerepét tölti be az életükben.

Ez a rendszer nem számít új­donságnak, számos kutatás alátámasztja, hogy létezik. Ám ezek alapján eddig azt feltételezték, hogy az érintés akár hasznos is lehet: fokozza a növény immunrendszerének működését, így fel tudja vértezni magát a további támadások ellen. Egy korábbi vizsgálat például arról szólt, hogy az emberi érintés segített a növénynek legyőzni egy gombás fertőzést.

Visszamaradnak a növekedésben

Jim Whelan legújabb tanulmánya szerint azonban a növények rengeteg erőforrást használnak el akkor, amikor reagálnak az érintéseinkre. Ha egy növényt többször is megérintenek, az akár harminc százalékkal visszaeshet a növekedésben.

Az ausztrál kutató azt mondja: eredményei leginkább a mezőgazdaság számára lehetnek majd hasznosak. Ha a növényi genetikusok megtalálják a módját annak, hogy megváltoztassák a védekező választ, ez akár a terméshozamok növekedéséhez is vezethet.

Kis bökkenő, hogy a növényekhez nem csak emberek ér­hetnek hozzá, sőt a természetben legfőképpen állatok lehetnek a nem kívánt „zaklatók”. Márpedig Whelan szerint nem csak a legfinomabb emberi érintés, de az állati vagy akár más növénytől származó érintés is hatással van a növényre.