Ungár Anikó: 104 évig élnék, mint az édesanyám

A hetven küszöbén álló bűvész rendkívül hálás a szüleinek, akiktől rengeteg önbizalmat kapott.

Ungár Anikó életében mindig is a legfontosabb volt a család, a legfőbb biztonsági háló, amelyből mindenkor erőt meríthetett. 

– Rendkívüli kapcsolatom volt a szüleimmel. Nagyon jól láttak engem. Mindig tudták, hogy mikor mi jó nekem, mihez van tehetségem, affinitásom, miben vagyok kiemelkedő. Szó szerint fecskendezték belém az önbizalmat – kezdi lapunknak Ungár Anikó, aki közel a hetvenhez sem veszített ellenállhatatlan kisugárzásából.

– Szokták mondani, hogy a szépség belülről fakad. Én azt mondom, hogy minden külső szépséget a belső egyensúllyal lehet megkoronázni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy többnyire jó vágányon haladt az életem. Egyensúlyban voltam és vagyok önmagammal. Tisztában vagyok az adottságaimmal.

Azzal, hogy mi áll jól nekem, ki vagyok valójában. Nem utolsósorban pedig rendkívül érzékeny vagyok a stílusokra; a mindenkori divatra. Mindig is foglalkoztatott, hogy aktuális legyek, fontos az igényesség, az ápoltság és a valódi karakter. Ez utóbbi pedig kicsit sem elhanyagolható  – mondja Anikó. – Nagyon furcsa belegondolni, hogy ennyit éltem már. Mindig is annyira élménydús volt az életem, hogy szó szerint elrepült felettem az idő. Észre sem vettem, hogy megint lepergett tíz év, pedig amikor hatvan lettem, csak annyit mondtam: te jó ég, most már biztos, hogy kevesebb van előre, mint hátra – mosolyodik el a bűvész, aki sokkal inkább érzi magát negyvenkilencnek, mint hetvennek.

– Azért nem ötven, mert már az ötödik x is furcsa volt nekem. A negyvenkilenc olyan, mint amikor azt írják egy termékre, hogy 999 forint. Én is csak egy híján ötvennek érzem magam – jegyzi meg Anikó, aki egyébként sosem tagadta le a korát.

– Az idő múlik. Sem megállítani, sem lassítani nem tudjuk, hiába próbáljuk becsapni magunkat. A szemet persze meg lehet téveszteni – ami, ugyebár, az én szakmám –, hiszen léteznek olyan apróbb szépségtrükkök, kozmetikai eljárások, amikkel esztétikusabbá tehetjük egy-egy testrészünket, de én mindig is ügyeltem arra, hogy az ízléses és mértéktartó legyen. Soha nem akartam húszévesnek tűnni – fűzi hozzá a díva, aki egyedül fia és férje kritikájára hallgat.

– Gábor és Tibor az, aki valójában jól lát engem. Ők is roppant jó arányérzékkel vannak megáldva, mindig tudják, mikor, mit, mivel kell viselni. Elhiszem nekik, ha valamire azt mondják, hogy nem jó – mosolyog Anikó, aki édesanyjához hasonlóan sohasem szeretné elveszíteni a méltóságát.

– Édesanyám 104 éves korában aludt el. Nagyon szép és tartalmas életet élt. Mindig tökéletes volt a frizurája, a ruhája, a sminkje, tőle örököltem a stílusérzékemet. Egy igazi dáma volt, aki méltósággal viselte az idő múlását. Igazi példaképe lehet sok nőnek.