Újabb híres magyar áldozat lépett elő – nem csak nőket ért szexuális zaklatás

Harvey Wenstein szennyesének kiteregetésével az egész világ tisztára mosni készül magát, sorra állnak elő az áldozatok, akiknek eddig nem volt bátorságuk, de látván, mennyien vannak, akik hozzájuk hasonlóan hallgattak, most vállalják történeteiket.

A Facbookon és Twitteren Alyssa Milano vasárnapi tweetje óta terjed a me too (azaz én is, velem is) bejegyzés. Az áldozatok ezzel a két szó megosztásával is jelezhetik, hogy mi történt velük, de egyre többen mesélik el egész történetüket. 

Sárosdi Lilla is vallomást tett, ami kész lavinát indított el Magyarországon. Most egy ismert magyar férfi, az író Nyáry Krisztián is csatlakozott, hogy elmondhassa, ő mit élt át.

Bejegyzése így szól:

„Ha nem csak nőkre vonatkozna a #metoo, akkor kiírnám én is. Nem kell színésznőnek, de még nőnek sem lenni ilyesmihez. A visszaélés az visszaélés.

Ezek szerint férfiak is kitehetik. Ez az én sztorim:

17 éves koromban nyári munka gyanánt egy építkezésen dolgoztam. Egy balatoni házat renováltunk négyen, ott is aludtunk. A mester egy mindenki által szeretett „aranykezű” mérnökember volt, aki értett a kőműves munkákhoz is, három segéddel dolgozott. Igazi deklasszált dzsentri volt, nagy műveltséggel, fejből idézett Sütő Andrást és más, általam nem is hallott erdélyi szerzőket. Nyíltan beszélt róla, hogy az apja ludovikás tiszt volt, és ő maga is horthysta, ami nekem akkor nagyon bátor dolognak tűnt.

Rajtam kívül a másik két segéd egyetemista volt, ők egyszer kivettek egy nap szabadságot, és leléptek a balatoni diszkók irányába. Én ott maradtam Dezső bácsival, aki nyájasan felajánlotta, hogy ha már a többiek jól érzik magukat, elvisz a helyi kertmoziba, ennyi nekünk is jár. Örültem, hogy milyen rendes az öreg, mentünk a moziba. Hozott egy plédet is, hogy ne fázzunk. Tíz perce sem ment a film, amikor a takaró alatt elkezdte markolászni a combomat. Arrébb húzódtam, úgy tűnt, hogy ért belőle. Visszafelé a ház felé már a fenekemet fogdosta meg a hajam simogatta.

Hazaérve gyorsan bementem a fürdőszobába, de nem levetkőztem az alváshoz, hanem felvettem egy vastag farmert, biztos, ami biztos. Jól tettem, mert utánam jött, és arra kért, hogy vegyem le, higgyem el, jó lesz. Nem hittem, mondtam, hogy hagyjon. Egy kicsit még könyörgött, ami ahhoz képest, hogy háromszor akkora volt mint én, jobb opciónak tűnt, mintha erőből csinálta volna. Végül ennyi volt csak az egész, nem erőszakoskodott többet.

Másnap kínosan kerültük, hogy szóba kerüljön az egész, szerencsére visszajöttek a többiek is. Még vagy tíz napig ott voltunk, de onnantól nem maradtam vele kettesben. Tulajdonképpen megúsztam a dolgot, nem lett semmilyen lelki zavarom, és szerencsére nem lettem homofób sem. De Sütő András nevének hallatán még mindig ő jut szembe, amit azért nem bocsátok meg neki.”