Türelemmel viselte szenvedését Tahi Tóth László

„Örülök, hogy ilyen sokan szeretnek, nem is hittem, hogy ennyien aggódtak ér­tem” – nyilatkozta lapunknak még néhány hónapja a Kossuth-díjas művész. Ha tudná, hogy most hányan siratják! Mi­után anyaszínháza a közösségi oldalán nyilvánosságra hozta halálhírét, néhány perc alatt sok ezren fejezték ki részvétüket, fájdalmukat.

„Családja és a Vígszínház társulata mély fájdalommal és megtört szívvel tudatja, hogy Tahi Tóth László, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, kollégánk és barátunk türelemmel és méltósággal viselt betegség után, életének 75. évében el­hunyt. Emlékezetes és felejthetetlen alakításait, tehetségét, életszeretetét örökre szívünkben őrizzük.”

Tahi Tóth pár hónapja még azt mondta, teljesült a kívánsága, súlyos be­tegsége után az élete kezd visszatérni a régi kerékvágásba. Amikor újra színpadra lépett a Pesti Színház Audiencia című darabjában, a közönség vastapssal köszöntötte.

Angyalszárny

Tahi Tóth László felesége, Kárászy Szilvia tegnap kora este egy közösségi oldalán tett bejegyzésben búcsúzott a művésztől.

„Egy Angyal visszaszállt … szeretett Férjem ma 14.10-kor angyalszárnyat növesztett és felszállt. Mellette voltam, … az otthonunkban … szeretlek, Laci! Találkozunk még…” – írta Kárászy.

Kedden kerestük, de nem vette fel a telefonját, ahogy a fe­lesége sem. A Vígszínház munkatársa kérte, hogy írásban küldjük el a kérdéseinket. De válaszok már nincsenek.

Kedves barátja, kollégája, Ba­lázs Péter  a napokban látogatta meg, tudta, hogy nincs jól, de a halálhír így is összetörte.

– Teljesen odavagyok. Mit le­het mondani, rettenetesen megvisel. Két napja látogattam meg, de már nem tudtam vele beszélni. A felesége, Szilvia csodálatos nő, kitartóan, erőn felül ápolta. Annyira reménykedtünk a felépülésében. A színészi éle­tünk a Vígben együtt haladt, az a rengeteg tévéműsor, egy kocsiban ültünk ezerszer… olyan, mintha az egyik felemet vesztettem volna el. Lacikám szerény ember volt, nem szerette a felhajtást. Isten nyugosztalja, annyira jó ember volt!

Tahi Tóth László betegsége ta­valy januárban derült ki, márciusban életmentő agyműtéten esett át, ami után hónapokig lábadozott, de úgy tűnt, jól van. Rékasi Károly a József Attila Színház Hattyúdal című előadásában volt Tahi Tóth László partnere abban az előadásban, amely után mentő vitte el az idős színészt.

– Ajándék volt ő, a hazai színjátszás egyik ikonikus alakja, és szerencsés vagyok, hogy vele dolgozhattam, vele lehettem egy színpadon és egészen közelről figyelhettem őt – mondta Rékasi. –  Nagyon kár, hogy elment, mert ahogy ő át tudott változni különböző karakterekben, az irigylésre méltó volt. Én a drága Tahit bámultam és csodáltam, és nem keveset tanultam tőle, kívánom, hogy egy csodálatos társulatban folytassa a munkáját odafenn. Legyen neki könnyű a föld!

Túl korán ment el

Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója így emlékezett kollégájára:

– Nehéz ebben a pillanatban bármit mondani. Bár Laci egész életében a Vígben játszott, sokat adott nekünk is, amikor elvállalta a Hattyúdal főszerepét. Az a fajta színész volt, a nagy generáció tagja, aki minden műfajban kipróbálta magát. Csodálatos volt vele egy színpadon állni.

Halász Judit december 23-án állt utoljára egy színpadon Tahi Tóth Lászlóval:

– Nagyon szerettem, nagyon fontos partnerem volt, és egy nagyon nagy színésznek tartom. Huszonöt előadásban volt közeli partnerem, az rengeteg…  Túl korainak találom, hogy elment, egyáltalán nincs ő még fenn jó helyen – mondta a művésznő.

Benedek Miklóst letaglózta kollégája halálhíre.

– Nagyon sajnálom, pár perce tudom, mélyen megérintett a hír, nem tudok még nyilatkozni. Pár hete még együtt játszottunk a Víg színpadán – mondta lapunknak a megtört színművész.

Lukács Sándor is nehezen találta a szavakat.

– Annak ellenére, hogy tudtam, milyen súlyos beteg, egyszerűen döbbenetes és felfoghatatlan számomra, hogy nem lesz már közöttünk. Negyvenöt éven keresztül voltunk barátok és kollégák a Vígszínházban. Megszámlálhatatlan előadásban voltunk partnerek. Mind művészileg, mind pedig emberileg, soha nem okozott nekem csalódást. Egy biztos: életem végéig őrizni fogom az emlékét.