Történelmi ritkaságok rohadnak az istvántelki vonattemetőben

Eső áztatja, nyáron gaz veri fel, télen hó és jég lepi az elhanyagolt vasúti műhelyt a budapesti IV. kerületben, Istvántelek megállóhelynél. A Nyugati pályaudvarra tartó, illetve onnan Vác, Szob és Veresegyház felé induló vonatok mind áthaladnak ott, ám az utasok közül valószínűleg nem sokan tudják, hogy első világháborús vagy egykori szovjet vasúti járművek mellett gurulnak el, amelyek lassan az enyészeté válnak. Sőt olyan vagonok is állnak ott, amelyekkel zsidókat vittek az auschwitzi haláltáborba.

Az 1905-ben átadott Istvántelki Főműhely egykor az egyik legfontosabb vasúti járműjavító műhely volt Magyarországon. A csarnokok nagy részét mára lebontották, amit nem, az ma a temető: az egykori motorkocsiszín és a gőzösműhely. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett el a műhely: bombatalálat érte, többször tűz is pusztított. A háború után átnevez­ték Landler Jenő Járműjavító Üzemre, majd szerepe a gőz­mozdonyok kiszorulásával egyre csökkent.

A régi járművek között áll hatalmas vörös csillaggal az elején a MÁV egyik legendás 424-es gőzöse. Egykoron a magyar ipar büszkeségeként tartották számon. Neki köszönheti a létesítmény mai ragadványnevét: Vörös Csillag vonattemető. De vannak 301-esek is, amik még az első világháború előtt futottak a MÁV-nál, és nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia, de Európa legszebb és legmodernebb gőzmozdonyaiként tartották őket számon.

A vonattemetőben persze vannak 20-30 éves járművek is, amiket felújításra vittek oda, ám aztán soha nem kerültek vissza a forgalomba. Néhányat a szomszédos vasúttörténeti parkba vittek volna át, de sosem jutottak el odáig.