Tiszai halász: Elvették az életünket

Mészáros Dezső tiszai halászcsaládból származik. Több generációra visszamenőleg minden férfi halász volt a családjában, két fia is követi a hagyományokat.

– Kitanultam a lakatosszakmát, de miután apám nyugdíjba ment, szólított a kötelesség. Ez az életem! A génjeimben van a természet és a víz szeretete. Minden hajnalban úgy kelek, hogy ki akarok menni a Tiszára, aztán ráébredek, hogy nem lehet – sóhajt.

Az idei az első szezon, amit nem kezdhet el, pedig évtizedeken át február vé­gén már víz alá tette a varsákat. Most vízi rendőrök figyelik, hogy csónakba száll-e.

Szezonban mindennap órákon át ellenőrizte, ürítette a hálókat. Az emberek a parton izgatottan várták, milyen volt a fogás, és vitték haza a halat. Volt, aki a vízen is felhívta, hogy mennyi keszeget hozzon neki. Évente körülbelül 15 mázsa halat fogott. 

Január else­jétől azonban munkanélkülivé vált, a többi halászcsaláddal együtt. Nem tudják, hogyan tovább.

– Nagy probléma, hogy rajtunk maradtak a halászati eszközök. Több száz kézzel készített varsa és speciális tárgyak, amiket másra nem lehet használni. Milliós érték – teszi hozzá Újhelyi Roland szegedi halász.
A vendéglősök sem örülnek, hiszen a vendégek a tiszai halat keresik, ami sokkal ízletesebb.

– Vízparton mindenki halat akar enni. Így marad a hekk és a tavi ponty – tárja szét a karját a csongrádi Szigeti Szabolcs.

A földönfutóvá tett családok kártérítésért fordultak a magyar államhoz, de semmit sem kínáltak nekik. – Egy tollvonással eltörölték ezt az ősi mesterséget. Folytatni fogjuk a tüntetést – mondja határozottan Mészáros Dezső.