Szombathelyi trafikrabló - Visszavágyott a börtönbe az utolsó halálraítélt

Vannak, akiknek sohasem adatik meg a második esély lehetősége, mások pedig a sokadik hibájukból sem képesek tanulni. A szombathelyi trafikrablóként elhíresült K. Aladár 1988-ban a bitófát úszta meg kegyelemmel, húsz börtön­év után pedig még viszonylag fiatalon egy második esélyt is kapott az élettől az újrakezdésre.

Az egykori gyerekgyilkos ugyan próbálkozott, de a visszailleszkedés igazán sohasem sikerült számára. Előbb egy gyerekkel keveredett lo­pásba, aztán idén november végén egy dohányboltot rabolt ki fegyverrel. Jelenleg a szombathelyi börtönben raboskodik, ahol információink szerint kifejezetten jól érzi magát.

Nem foglalkoztatja a tettest az öngyilkosság gondolata

– A testvére korábban látogatta, de amióta Aladár újra bekerült, nem volt nála. Ő az egyetlen élő családtagja, a trafikrablás előtt egy hónappal beszéltek, de már teher lehet számukra, nagyot csalódtak benne. Az 1988-as szörnyű gyilkosság után rengeteget bántották a családot, most pedig újra „elővették” őket a faluban – mondta a Borsnak a família egyik ismerőse. Információink szerint K. Aladárnak még kapcsolattartója sincs megjelölve a rácsok mögött, idekint mindenki magára hagyta.

Nem úgy, mint odabent: értesüléseink szerint egy háromfős zárkában tartózkodik, jól érzi magát, öngyilkossági szándéka nincs, ezt a benti pszichológusnak is elmondta. Az elítélttel kapcsolatban megkerestük a BvOP-t, ahol közölték: a büntetés-végrehajtás szervezeténél keletkezett, bármely fogvatartottal kapcsolatba hozható valamennyi adat bűnügyi személyes adatnak minősül, így nem áll módjukban tájékoztatást adni.

Munkára jelentkezett a rácsok mögött

A férfit Anita megölése miatt kötél általi halálra ítélték, később ezt életfogytiglani fegyházbüntetésre – az akkori törvények szerint 20 évre – módosították. Így K. Aladár 2008-ban szabadult.

Több megyében is szerencsét próbált, Siófokon a testvére segítette egy autóval, Szombathelyen pedig egy élettársa is volt, de sokan mások is próbálták munkával támogatni. Ismerősei szerint a férfi próbálkozott, de sosem jött össze neki igazán semmi. A húszéves büntetése alatt viszont szinte állandóan dolgozott, s úgy tudjuk, már jelezte, hogy munkába állna. Erről majd januárban dönthetnek.

Nehezen megy a visszailleszkedés

Az általunk megkérdezett szakértők egybehangzóan állítják: a börtönviszonyokat nehéz megszokni, de ha valakinek sikerül, nehezen tud visszailleszkedni a társadalomba. – Egy női elítélt szabadulásakor a főtörzsőrmesterének arról beszélt, tartsa meg a helyét a munkában, mert egy hét múlva újra itt lesz. Úgy megszokta a benti életét, hogy félt a szabadságtól, s az ígért időben vissza is tért – magyarázta la­punknak Végh József, aki börtönpszichológusként rengeteg fogvatartottal került kapcsolatba.

– Többen akadtak, akik a szabadulásuk előtt nem sokkal próbáltak megszökni. Akkor nem értettem, de elmondásuk szerint szükségük volt még pár hónapnyi felkészülésre a szabad élethez. Olyan is volt, aki azért követett el vagyon elleni bűncselekményt, mert attól félt, embert fog ölni. A gyilkos ösztönt a börtönnel fékezte meg – tette hozzá. Dr. Tran Dániel, az ELTE jogi karának kriminológiaoktatója szerint a mai börtönrendszer kiválóan távol tartja a bűnözőket a társadalomtól, de a hatékony visszailleszkedést nem segíti.

– Húsz év alatt rengeteget változik a világ. A benti tekintély, kapcsolatrendszer, szállás a szabad világban semmit nem ér, odakint nulláról indulnak – mondta a jogász.