Szívszorító: 86 éves törzsutasukat siratják a pesti trolisofőrök

Mécsesek égnek egy megható búcsúlevél alatt a fővárosi 74-es troli végállomásán. Szokatlan és szívbemarkoló: egyik régi állandó utasukat siratják a járat sofőrei, a 86 éves Eta nénit, aki reggelente nem csak a piacra járt velük, de időnként kétszer-háromszor is végigment a vonalon. Az idős asszony múlt szerdán rövid, de súlyos betegség után elhunyt.

– Amikor megláttuk a megállóban, tudtuk, hogy jön velünk egy, kettő, de akár három kört is, és azt mindig őszinte boldogsággal teszi, bármekkora dugóba is kerülünk. Többé már nem velünk tetszik „nosztalgiázni”, de a mi szívünkben örökké a mindig mo­solygós, önzetlen és jó­szívű hölgy marad – emlékeznek vissza búcsúzó­levelükben a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) dolgozói.

A magányos, de mindig kedves Eta asszonyt mindenki imádta a környéken. – Megsirattam. Sosem felejtette el a nevemet, még az unokáimét is tudta. Na­gyon-nagyon fog hiányozni – mondta még mindig a könnyei­vel küszködve a Borsnak egy he­lyi hölgy, aki éppen ottjártunkkor gyújtott mécsest a zuglói megállóban, ahol Eta néni annyi ember életét bearanyozta közvetlenségével.

Az idős hölgynek az állomás minden dolgozójához volt egy kedves mondata. Nem csak a gye­rekek, a környékbeliek, a so­főrök is imádták. – Beszélt, beszélt, mindig jókedvű volt – emlékezett vissza lapunknak egy BKK-sofőr. – Vannak unokái, de miután meghalt a férje, mindig azt mondta nekem, jobb egyedül, nem akar kolonc lenni. Gö­rögországban született, onnan jöttek Magyarországra a második világháború után. Eredetileg Violeta volt a keresztneve, később lett Görög Eta. Tökéletesen beszélt magyarul – mesélte egy Eta nénit jól ismerő utas.

Az idős hölgy temetésén má­sodik családja, azaz a trolibusz­sofőrök és rengeteg környékbeli is szeretne jelen lenni.

A témában írt véleményünket itt olvashatják.