Szívszorító: 60 éve házasok, de minden egyes nap be kell mutatkoznia Alzheimer-kóros feleségének

Eddie Hunternek olyan mintha tegnap történt volna, amikor imádott szerelmét végre feleségül vette, pedig napra pontosan 60 éve volt az esküvőjük, 1957 március 23-án. A párnak azóta már 5 gyermeke, 10 unokája és 8 dédunokája született. A gyémántlakodalmat ülő Betty és Eddie élete eszményi, már-már egy mesekönyv lapjaira kívánkozik történetük. Első látásra mindenképpen. 

Van azonban valami, ami beárnyékolja az idős pár boldogságát. A 80 éves Betty ugyanis nem emlékszik erre a bizonyos napra, ahogy a férjére sem. Éppen ezért azt sem tudja, miért olyan különleges ez a dátum Eddie és az egész családja számára. Betty azt sem tudja, ő kicsoda, kegyetlen betegsége ugyanis elvette tőle az emlékeit. Az Alzheimer-kórban szenvedő asszony nem emlékszik semmire a közös múltjukból, Eddie viszont igen. Emlékszik arra a közel két évtizedre, ami életének legboldogabb szakaszát képezte, a gyerekeikkel minden évben együtt eltöltött nyaralásaikkal a tengerparton.

„Mindennap elmondom neki: Eddie vagyok, a férjed, te pedig Betty vagy, a feleségem – ez fontos számomra, hogy megtegyem, így megmarad a kapcsolat. Biztos vagyok benne, hogy 10 perccel azután, hogy elmentem, már arra sem emlékszik, hogy ott voltam, de legalább látott, és én is őt.”

Eddie 10 évvel ezelőtt vette észre a betegség első jeleit a feleségén, akinek állapota folyamatosan romlott és csak egyre rosszabb lesz. Az első alkalom, amikor az asszony furcsán viselkedett egy nyaralás során történt, amikor éjjel elindult a mosdóba, de a szekrényben kötött ki. A férfi akkor ezt a sötétnek és az ismeretlen terepnek tudta be, de mint kiderült, tévedett. A későbbiekben mindent rossz helyre pakolt, majd elfelejtette elzárni a gázt, de olyan is volt, hogy a csapot hagyta nyitva egy egész hétvégére a házuk emeletén. Végül olyan állapotba került, hogy egy teát is képtelen volt egyedül elkészíteni. A ma már 82 éves Eddienek eszébe sem jutott, hogy otthonba adja nejét, de egy szívroham után nem volt más választása, Betty a Hesslewood otthon lakója lett.

A férfi minden egyes nap elmegy feleségéhez, beszél hozzá, fogja a kezét, segít etetni őt. Amikor Betty csak ül és üres tekintettel néz rá, akkor sem érez másképpen iránta, mint korábban. Egy napot sem hagy ki, mivel még mindig szereti azt a nőt, aki a nehéz gyermekkora után egyszer csak felbukkant az életében és egy csapásra megváltoztatta azt, mondta el a Hull Daily Mailnek. 

„Az első éjjel, amikor elment, végig sírtam. Úgy éreztem, bűnös vagyok, az én feladatom lett volna az ápolása.”

„Ez egy borzalmasan kegyetlen betegség, amit nem kívánok senkinek. Ez nem valami olyasmi, ami talán jobb lesz egyszer, ez csak egyre rosszabbá válik.”

Eddie hűséges feleségként és remek anyaként írja le szerelmét, és a szíve megszakad, hogy ez történt velük, rettenetesen fáj neki, hogy Betty nem emlékszik rá, de mindvégig kitart  mellette minden nehézség ellenére. A 60. évforduló tiszteletére összejövetelt rendeznek az otthonban, ahová az egész család ellátogat.