Szamurájok katanáját kovácsolja a magyar kardkészítő

Nyolc órát térdel a tűz mellett, és üti a vasat Kovács András, aki tradicionális eljárással kovácsol szamurájkardokat. A műhely szent helynek számít, a padlón a Fuji-hegyről hozott kövek vannak szétszórva, és minden évben buddhista szerzetesek áldják meg.

A munka során semmilyen elektromos eszközt nem használ, mindent kézzel kell készíteni, csak egy poroltó és egy lámpa jelzi, hogy 2016-ban járunk. Szakmáját olyan magas szinten műveli, hogy már Japánba is eljutott a híre, ahol egy diplomát is kapott, mint hivatalos kardkészítő. András 11 évesen kezdett érdeklődni mestersége iránt.

– Én nem tudtam kovácsolni, édesapám ismerte az alapokat, ő tanított meg a mesterségre, a többi csak magától jött. Nem volt japán mesterem – meséli András. A készítés folyamata minden alkalommal egy szertartással kezdődik, és azzal is zárul. Ilyenkor a kovácsmester meditál a műhelyében. Vevőkörének egy része gyűjtőkből áll, így megesik, hogy 400-500 éves kard is megfordul a kezében.

– Beleborzongok, amikor végiggondolom, hogy ez a katana hány ember életét oltotta ki. A repedések mitől lehetnek, milyen csatákat járt meg. A szamurájokat óriási tisztelet övezte, élet és halál urai voltak. Én magam is hiszek abban, hogy több életünk van. Apósom az én születésnapomon távozott, és édesapám is akkor tudta meg, hogy halálos beteg. Biztos vagyok benne, hogy ez sem véletlen, ahogy a foglalkozásom sem az, előző életemben lehet, hogy japán voltam – folytatja.

András házában és kertjében ugyanúgy tetten érhető a japán kultúra. Házát és műhelyét egy tradicionális japán kert veszi körbe, amin egy kacskaringós, köves út vezet végig, mert a démonok csak egyenes úton tudnak közlekedni a japán hiedelmek szerint.