Szabolcs végtagok nélkül él teljes életet

A világon maximum száz olyan ember él, akinek születési rendellenesség következtében nem fejlődött ki a keze és a lába. Kollinger Szabolcs közülük az egyik. – Dunapatajon születtem, de a mamám ott hagyott a kórházban – mesélte a Borsnak Szabolcs. – A kecskeméti gyámügyön intézgették az ügyeimet, és ideig-lenes otthonban helyeztek el.

A fordulópont három és fél éves korában történt, amikor a Nők lapja újság szülőt keresett neki. – Meggyőződésem, hogy nincsenek véletlenek az életben. A cikket elolvasta egy negyvennyolc éves, kétgyerekes újságárusnő, akinek egy keze van és a lábfeje a térdkalácsából nőtt ki. Ő vett magához, és számomra ő az anya. Mozgásjavító iskolában végeztem el az általánost. Ott mindenki valamilyen rendellenességgel született, ezért semmilyen megkülönböztetés nem volt köztünk – emlékezik a Tahitótfaluban élő fiatalember, aki igyekszik minél jobban önállósulni.

– Megtanultam írni a számmal és a kis kezemmel. És megtanultam önállóan enni-inni, sajnos tölteni még nem tudok. Viszont úszom, focizom, és otthon pingpongozni is szoktam az unokaöcsémmel. Azt találtam ki, hogy mindkét kezemre ráerősítek egy-egy ütőt. Sajnos az öltözködésnek még csak egy része megy önállóan. Pólót, trikót már fel tudok venni. Sok ötletet lesek el az internetről. Láttam, hogy hózentrógeres nadrágba hogyan lehet belebújni. Anyuval és a nővéremmel mindig összedugjuk a fejünket, és megpróbáljuk kitalálni, mit és hogyan lehetne megoldani – magyarázza Szabolcs, aki később már integrált középiskolába járt.

Informatikát tanult, most pedig kétéves OKJ-s képzésen vesz részt. Számítógépprogramozónak készül. Sok segítséget kap a társaitól, az uzsonnáját kiveszik a hátizsákjából, segítenek a kabátját is levenni, de a közlekedés tel-jesen önállóan megy. – Reggel ötkor kelek, aztán jön a fürdés és a fogmosás segítséggel. Háromnegyed hatkor elindulok. A helyközi járat behoz Újpestre, és onnan busszal jövök az iskoláig. Ezt csak az rúghatja fel, ha nagy hó esik.

Szabolcs sok rockzenét hallgat, koncertre jár, a Zöld Pardon a kedvence, mert legjobban oda tud bejutni akadálymentesen. – A negatív dolgokat kizárom az életemből. Mindenhol pozitívan állnak hozzám, és nekem is pozitív kisugárzásom van. Szerencsésnek tartom magam, a Tippmixen tizenegy és tizenhatezer forintot is nyertem már. A Facebookon 1070 fő követője van az életem szavainak, és jól működik az életemszavai blog.hu is. Verseket írok, nekikezdtem egy könyvnek is. Ha egy aranyhal teljesítené három kívánságom, az első az lenne, hogy legyen egy családom két gyerekkel. A második, hogy lelki segítőközpontban dolgozhassak vagy iskolákba járhassak előadást tartani a pozitív életszemléletről. A harmadikat pedig odaadnám annak, akinek szüksége van rá.

Kiugró sikereket érhetnek el

A Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Kollégium pszichológusai szerint a legfontosabb, hogy pozitív életszemléletre neveljék a gyerekeket. Fontos a mindennapos buzdító szó. Meg kell értetni velük, hogy teljes értékű, aktív életet élhetnek.

Fontos, hogy kapcsolatokat építsenek. Ebben lehetőségként ott van az iskola vagy a sport, ahol baráti közösségek alakulnak ki. A távolabbi kapcsolatokhoz pedig az internet. Célokat kell kitűzni, hogy megértsék, vannak szakmai területek, ahol kiugró sikereket érhetnek el.

Nick Vujicic példát mutat

A világ leghíresebb kéz és láb nélkül született embere Nick Vujicic. Ausztráliában született 1982-ben szerb emigráns szülők gyermekként. Tízévesen öngyilkosságot kísérelt meg, és azért imádkozott, hogy nőjön ki a keze-lába. Amikor édesanyja megmutatott egy cikket egy súlyosan fogyatékos emberről, megértette, hogy hasonlóan nehéz sorsa másnak is van.

Tizenhét éves kora óta előadásokat tart a világ minden táján, könyveket jelentet meg és filmeket forgat. 2012-ben megnősült, és egy év múlva gyermekük született.