Szabó Kimmel Tamás: Nem kutya vagyok, akivel a közönség bármit megtehet!

Elképesztő vastapsot kapott a kedd esti Száll a kakukk fészkére című előadás, amiben a sztárgárdából is kiemelkedve, Szabó Kimmel Tamás vitte a prímet. A színész bravúrosan alakítja a darabban az elmezavart szimuláló főhős, Patrick McMurphy karakterét, amit munkatársunk személyesen is megcsodált a Belvárosi Színházban. Az előadás közben azonban nemcsak Szabó Kimmel remek játékának, hanem felbőszült, valós érzelmeinek is szemtanúi lehettünk.

Történt ugyanis, hogy produkció közben a nézőtéren megszólalt egy telefon, mire a színész kissé haragosan kiszólt a színpadról: Én is felhozzam az enyémet? – majd mintha mi sem történt volna, profin folytatta tovább a szerepét. Azonban a kis közjáték ellenére, a második felvonásban is akadtak mobilozók, akik már olyannyira kihozták a sodrából, hogy egy percre megállította az előadást, és rápirított a közönségre.

A Bors másnap utolérte a színészt, aki szívesen adott hangot a szerinte, az egész színésztársadalmat érintő problémának.

– Nagyon komoly betegségnek tartom az okostelefon-függőséget, amit valahogy kezelni kell. De muszáj megérteni, hogy nekünk a színjátszás a munkánk. Azért próbálunk hónapokat, hogy nyújtsunk valami értékeset a színpadon. De ha nem tisztelnek meg a figyelmükkel, és nem hagyják, hogy adjunk, saját maguktól is elveszik az élményt! – kezdte lapunknak Szabó Kimmel Tamás, aki bevallotta, ilyen messzire még nem ment, hogy megállítson egy darabot.

– Volt már példa rá, hogy kiszólogattam a nézőtérre, mert sajnos ez előadásról előadásra ismétlődő eset, de még nem szakítottam félbe darabot. De nem bánom, mert megható volt számomra, hogy a közönség nagy része megtapsolt a rendre intés után. Nem tudtam volna tovább játszani a becsörgő, befénylő telefonok miatt. Teljesen szétcseszte a koncentrációnkat, és nagyon mérges voltam! Úgy gondolom, azért mert valaki kifizet egy jegyet, az nem azt jelenti, hogy a színész egy kutya a színpadon, akivel a közönség bármit megtehet! – szögezte le a színész, aki reméli, hogy az aznap esti mobilozók egy életre megtanulták a színházi etikettet.