Schobert Norbi: Az olcsó kajától nő az úszógumi

Sokan bele sem gondolnak abba, hogy egy nagybevásárlás alkalmával mennyi cukrot, lisztet és keményítőt tesznek a ko­sarukba. Meglátják a piros akció kiírást, a leértékelt feliratú táblácskákat, és mintha a világvége fenyegetné őket, agyatlanul, tonnaszám veszik le a polcról a terméket. Mert megéri. Ismerős? Sokszor még meg is veregeti az ember a saját vállát, ha si­kerül ezt véghez vinni joghurttal, teljes ki­őrlésű kenyérrel, rostos üdítővel vagy konzervekkel például. Hiszen  ezek nem is hizlalnak – gondolják magukban. 

– Tévednek! Azért leszünk kövérek, mert van mit enni, akkora a választék, hogy nem is tudjuk, mit együnk. Azért, mert a mai élelmiszeripar az olcsó termékekre épül fel. Belenevelték az emberbe, hogy fillérekért venni, azt megenni szuper. Az első tanácsom, hogy ezt felejtse el az, aki fogyni akar! Mert mit kapunk az olcsó kajával? Szénhidrátot, mert azt lehet potom pénzből előállítani. Ez a cukor, a keményítő, a liszt. Megisszuk, mint üdítő, megesszük, mint cukros müzli, amiről azt hisszük, egészséges, bekanalazzuk, mint cukros joghurt vagy diétás fagyi, vagy futtában bekapjuk, mint pékáru. Csakis a szénhidrátból tudnak a nagyvállalatok jó pénzt csinálni, ezért sulykolják belénk, hogy azt együk. A fogyókúrázóknak viszont pont ezeket kell kerülniük – magyarázta a tömegnek a Törjünk Borsot együtt a kilók orra alá! nevű klubesten. Norbi elárulta: nem véletlenül drága a hús, a hal, a sajt, a zöldség. 

Marci: Végre tudok csajozni!

Szemkó Marci igazi nagyágyúnak számít a diétázás terén. Norbi elméletével eddig 85 kilót adott le. A cél még 40. – 181 kilóról indultam. Nem kaptam a méretemben férfinadrágot, ezért kénytelen voltam a női osztályon vásárolni. 58-asról indultam, most már az xl-es is rám jön. Elkezdtem csajozni, ami motivál, de még sok van hátra – nevette el magát Marci, és megmutatta régi nadrágját.

Géza bácsi hét évig raboskodott az otthonában

A nyugdíjas Géza bácsi szíves örömest bolondozott a klubesten szerkesztőségi főkutyatársunkkal, Tubival. Senki nem mondaná meg róla, hogy pár éve még egy depressziós, 258 kilós férfi volt, aki súlya miatt még a lakását sem tudta elhagyni hét évig.

– Nincs lift a házban, nem tudtam a második emeletről le- és felsétálni. Norbi jött el hozzám. Ahogyan az étkezéstől mentek le a kilók, vettem otthonra egy szobabiciklit, és már a Földet is körbebicikliztem vele. Azt pedig elképzelni sem tudtam, hogy egyszer majd megadatik például, hogy játsszak egy kutyával – lelkendezett a most 90 ki­lós férfi.