Polyák Lilla: Dacosan hiszek a házasság szentségében

Ha azt kérdezném, hogy túl a negyedik X-en ilyennek képzelte-e a pályakezdő Polyák Lilla az életét, mit mondana? Helyén van szakmailag és magánéletileg?

Azt hiszem, kevesen vannak, akik úgy élnek húsz évvel később, mint ahogy azt tiné­dzserként elképzelték. Van olyan része az álmaimnak, ami úgy valósult meg, ahogy azt a kilencvenes években elképzeltem: a karrierem. Már iskolásként tudtam, nincs más út számomra, mint a színpad. Ennek rendeltem alá mindent, ezért költöztem tizenhét évesen – édesanyám támogatásával – egyedül Budapestre, hogy képezzem magam. Nincs okom panaszra, csodás szerepek találtak meg, és úgy érzem, még jó néhány előttem áll. Azt is biztosan tudtam, hogy családot és gyerekeket szeretnék.

Nemrég ünnepelték a házassági évfordulójukat Gömöri András Mátéval. Másképp áll a házasság intézményéhez, amiért egyszer már ezt megelőzően is állt az oltár előtt?

Akkori fejjel nem tudtam volna elképzelni, hogy húsz év házasság után elvált nő leszek, hiszen a szüleim csodás mintaként álltak előttem, még ha édesapámat fájóan korán el is vesztettük. Dacosan hiszek a házasság szentségében. Az elmúlt években megtanultam a mostban élni, nem a múlton rágódni, és nem a jövő miatt aggódni, Máté ebben is tökéletes társam.

Hogyan kezeli férje gyors, drasztikus testi átalakulásait? Hiszen pár hónap alatt akár húsz kilót is változik, függően attól, hogy szálkásodik vagy tömeget növel.

Bámulattal nézem, ahogy mérnöki pontossággal formálja a testét. Elképesztően elszánt és tudatos, nem ismerek még egy embert, aki ennyire alávet mindent az eredmény érdekében. Hajnalban kel, tűpontosan betartja a diétát, iszonyú kemény edzéseket tol, mindeközben egyetemre jár, próbál, játszik és családfőként is helyt áll. Nem is tehetek mást, mint hogy maximálisan támogatom. Dobozolom a csirkét, a rizst, a brokkolit, ha épp erre van szüksége. Nagyon büszke vagyok rá.

Most kezdte próbálni a 9-től 5-ig című musicalt a József Attila Színházban, ahol három nő fog össze a főnöke ellen. Egyre több hasonló, női színdarab látható a hazai színpadokon. Ennyire fontos kérdés ez 2020-ban?

Fontosabb, mint valaha! Ez a modern feminizmus kora, és izgalmas látni, ahogy lassan az élet minden területére begyűrűzik a változás. A nők, ha összefognak, bármire képesek együtt.

Érezte már magát a szakmájában elnyomva, csak azért, mert nő? Akár lehetőség, szereposztás vagy anyagi szempontból?

Soha nem foglalkoztam azzal, más mennyit keres. Hátrány ért már azért, mert egykori direktorom szerint „rosszkor” vállaltam a második gyerekemet, de egy pillanatig sem bánom, hogy emiatt lehetőségektől estem el. A fiaim 16 és 13 évesek, és ma sem döntenék másként, mint akkor.

Mennyire tartja magát független nőnek, egyáltalán kell önnek a férfienergia a mindennapi működéséhez, nőiségének megéléséhez?

Határozott, talpraesett nőnek tartom magam, ám van egy nagyon gyengéd énem, amelyik vágyik arra, hogy „csak” nő lehessen a férfi oldalán. Mindennél többre értékelem azokat az estéket, amikor mindany-nyian otthon vagyunk, bekuckózunk, jókat eszünk, sorozatokat nézünk. Ekkor érzem igazán, hogy körbevesz a szeretet.

Mátéról egyszer azt olvastam: ő egy olyan fiatalember, aki dupla annyit élt, mint ahány éves.

Valóban többet tapasztalt, mint a korabeliek. Küzdelmes gyerekkora volt, ami hamar felnőt­- té tette, és akkor nem feltétlen vált a javára. Mostanra azonban ezek az élettapasztalatok nagyon pozitív hatás­- sal vannak a mindennap­jainkra.

A Mintaapákban egy, a családanyaságban kevesebb kihívást találó nőt alakít, aki karriert is akar. Tapasztalatai szerint mennyire fér meg a kettő egymás mellett?

Jó, hogy kérdi, mert úton-útfélen megállítanak a nézők, hogy felróják, hogyan volt képes Klára otthagyni a gyerekeit. Ez nagy különbség köztem és a karakterem között. Soha, semmilyen körülmények között nem tudnám a fiaimat elhagyni. Nálam a ranglétra csúcsán a család van, minden más utána következik, de úgy vagyok boldog és kiegyensúlyozott, ha a munkámban is megtalálom a kihívásokat, és sikeres vagyok abban, amit csinálok. Maximálisan megértem Klárát, aki tizenévet élt háztartásbeliként, és bár van ambíciója, a férje nem támogatja abban, hogy szakmailag kiteljesedjen. Persze a történet tartogat meglepetéseket, de erről nem árulhatok el többet.

Nemcsak a színházban, de tévében, énekesként és feleségként is sikeres. Szüksége van még valamire a teljes boldogsághoz vagy köszöni, most végre hátradőlhet, minden így jó, ahogy van?

Ha valamit megtanultam, az az, hogy sohasem szabad hátradőlni. Nagyon sokat tehetünk a boldogságunkért. De ha minden így marad, ahogy most van, akkor már boldog ember leszek életem végéig.