Ötezerből járta be az országot Centauri

Siker és könyvért kiáltó élmények sora koronázta az álnév mögé rejtőző magyar író, Centauri kalandját.
Siker és könyvért kiáltó élmények sora koronázta az álnév mögé rejtőző magyar író, Centauri kalandját.

Ahogy arról korábban írtunk, a negyvenes éveit taposó szerző Jack Londonra emlékezve, annak január 12-i születésnapján kelt útra, ötezer forinttal és némi táplálékkal, hogy saját bőrén tapasztalva igazolja: léteznek jó emberek. Facebook-oldalán ezernél is többen követték, kommentálták úti naplóját, melynek csapásirányát az ott szavazók többsége szabhatta meg.

– Éltet a bizonytalanság, és a szervezetem jól bírja a megpróbáltatásokat, mely új ismeretségekkel és tapasztalatokkal tesz gazdagabbá. Ami az előttem álló napokat illeti, nem meleg szállásra és finom falatokra vágyom, hanem erdőre, hegyekre. Azoknak még nem jutott hely ebben a kalandban – nyilatkozta a Borsnak a hétfőig tartó túra felénél.

Nem sokkal később éjszakázhatott a Bükkben, a Szeleta barlangban, majd Észak- és Délnyugat-Magyarország meghódítása után hazánk keleti részét is felfedezhette: Miskolcon és Debrecenen át Szegedig jutott. Ismeretlen jótevői élelemmel, szállással, fuvarral segítették, így autóstoppal, hajóval és vonattal is utazhatott. Centauri ugyanakkor az árnyoldallal is találkozott: az egyik pályaudvaron kis híján meglopták. Ám a történteken felülemelkedve, közösségi oldalán úgy vélekedett, akárcsak a hajózás és a vonatozás, ez is illik Jack London emlékéhez, bár ő nem áldozatként, hanem elkövetőként került hasonló helyzetekbe.

Nem csak ez a gondolat, de a balatonakarattyai autómosóban töltött éjszakával véget ért húsznapos túrát követő zárógondolatai is jól érzékeltetik az úttal járó változást. „Nem érzem, hogy befejeztem. Talán csak annyi: szúrós eső az úton, köd és csípős szél, s ez ma már nem nyom annyit a latba. Nem leszek kinn egész nap. Hangulatosnak találom. Mert nem fog átjárni...”