Összeomlottak az anyák, akik terroristákat szültek

A negyvenhat éves nő – aki hiába kérte fiát, ne csatlakozzon a terroristákhoz – lelkileg összetört, amikor megtudta, fia meghalt. A mai napig sír és nem tud aludni. Utólag magának is beismerte, gyermeké­ből lelketlen kivégző lett, és ha ezt előre tudja, sosem vállalja az anyaságot.

Koppenhágában Karolina Dam évekig próbálta jobb útra téríteni verekedős fiát, Lukast. A fiú én kicsi anyámnak szólította Karolinát, az asszony pedig én kicsi fiamnak nevezte. Még akkor is, amikor Lukas már a terroristák oldalán harcolt Szíriában. Utoljára akkor beszéltek telefonon, amikor a fiú a török–szír határról hívta édesanyját. Egy nap Lukas régi barátja sírva csengetett be az asszonyhoz. Meg sem kellett szólalnia, Karolina tudta, meghalt a fia. Az asszony a mai napig nem mossa ki fia egyik régi ingét, hogy mindennap érezze gyermeke illatát.

A norvég Torillban valami végleg meghalt, amikor fiáról, Thom Alexanderről kiderült, hogy életét vesztette Szíriában. Az asszony hetekig csak feküdt. Tudja, fiának muszlim felesége miatt kellett Szíriába mennie, mert a nő ragaszkodott ahhoz, hogy muzulmán országban éljenek, ahol a fiú radikalizálódott. Mielőtt Thom elment volna Szíriába, meglátogatta anyját, közösen sütöttek pizzát. A nő állítja, egykor boldogabb volt mindenkinél, ma azt sem tudja, hogyan kell élni.

A Brüsszelben élő Saliha Ben Ali egy emberjogi konferencián vett részt, amikor borzalmas fájdalmat érzett a hasában. Utólag elmondta, utoljára fia, Sabri születésekor érzett ilyet. Három nappal a zsigerig ható fájdalom uán férjét egy szíriai telefonszámról keresték: fiuk három nappal korábban meghalt. Sabri szó nélkül hagyta el a családi házat, Szíriából annyit üzent anyjának, egyszer még együtt lesznek a mennyországban.