Összefogott az ország – Ebédszállító lett a veszprémi színészből

Önkéntes ebédszállítóként csatlakozott a járvány hősei­hez Keller János színész. A Veszprémben élő művész a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, de saját városában is szokott vendégszerepelni. Még jó ideig nem állhat színpadra, de addig is szeretné hasznosnak érezni magát.

– A veszprémi Petőfi Színház vezetősége jó kapcsolatot ápol a helyi szociális intézményekkel, a többi közt az idősek otthonával is. Miután a teátrum több tagja is kiveszi a részét a segítségből, úgy éreztem, nekem is kötelességem mindent megtenni, amire lehetőségem van – mondta a Vasárnapi Borsnak János, aki immár három hete naponta szállít ebédet idős embereknek.

– Csak azokhoz a bácsikhoz és nénikhez járok, akik normál időszakban az otthonban töltik a nappalokat, amíg estére haza nem viszik őket. Az intézmény falain belül ebédelnek és barátkoznak a többiekkel. Mivel most nincs lehetőségük az otthon felkeresésére, egyéb megoldást kellett arra találni, hogy legalább az étel eljusson az érintettekhez. Így kerültünk képbe mi, önkéntesek – árulta el a színművész.

– A legtöbb gondozott nem is tudja, mivel foglalkozom eredetileg, amit egyáltalán nem bánok. Én sem mondom el nekik magamtól, hiszen az adott szituációban nem színművész, hanem egy egyszerű önkéntes segítő vagyok. Jó érzés látni, hogy az idős emberek mennyire hálásak a gondoskodásért. Amikor csatlakoztam a kezdeményezéshez, eldöntöttem, hogy mindenkihez lesz néhány kedves szavam. Ezt tartom is. Igyekszem felvidítani őket, nem csupán át­adni nekik a napi ételt és átvenni tőlük az üres ételhordót – mesél­te Keller, és egy megható esetet is felidézett.

– Egy nap, amikor megérkeztem egy nénihez, azonnal elsírta magát. Azt kérdezte, mikor mehet újra a társaihoz. Erre elmondtam neki, hogy nincs egyedül, hiszen mindennap megyünk hozzá és az otthonba is betelefonálhat. Fontos a hit, mert csak annak segítségével vészelhetjük át ezt az egészet. Muszáj erősnek lennünk – fejtette ki a színész, aki olykor egy-egy verssel vagy dalrészlettel is kedveskedik az általa felkeresetteknek.

Keller szerint fontos a társadalmi felelősségvállalás, ezért örülne, ha még többen követnék az ő és barátai példáját.

– Egyet sajnálok. A kialakult helyzetben ugyan el tudnék jutni tömegközlekedéssel Székesfehérvárra, de mivel a járványügyi szakemberek nem javasolják a buszozást, jobb itthon maradnom. Szívesen kivenném a részemet az ottani idősgondozásból is, de arra majd más formában keresek lehetőséget. Jogosítványom ugyan van, de majdnem húsz éve nem vezetek, ezért nem szeretnék semmit sem kockáztatni azzal, hogy most üljek volán mögé – fejezte be Keller János.

Maradnak a dolgozók

Megtartja alkalmazottait a nehéz helyzetbe került éttermek egy része. A streetkitchen.hu cikke szerint a híres Rosenstein család által üzemeltetett vendéglő a tulajdonosok mellett mintegy 25 család megélhetését biztosítja.

– Nagyon sok a nálunk dolgozók között is a családos, van, akinek éppen most fog gyermeke születni, sokan fizetnek hitelt, nem engedhetjük el a kezüket – fogalmazott Rosenstein Róbert.

Az étterem jelenleg házhoz szállítással foglalkozik.

Netezni tanítják a nagyikat

A Digitális Jólét Program mentorai idős hölgyeket tanítanak meg az internet használatára. A világhálón ma már számtalan ügyet otthonról el lehet intézni, ezért is nagy segítség a nyugdíjasoknak, ha elsajátíthatják a számítógépek használatát. Arról nem is beszélve, hogy az internet a hivatalos teendők mellett a rokonokkal való kapcsolattartásra és persze szórakozásra is kiváló.

Jelmez helyett maszkot varrnak

Maszkok készítésével veszi ki a részét a járvány elleni védekezésből a kecskeméti színház. Az elkészült arcvédőket az önkormányzatnak adják, hogy az továbbíthassa azokat a rászorulóknak. A textilből készült maszkok előnye, hogy többször is felhasználhatók és magas hőfokon moshatók. A Veszprémi Petőfi Színház ugyanígy tesz.