Négy hónapig félrekezelték a hasnyálmirigyrákos Nórát

Bandorák Nóra történetére a „Soha többé éhező magyar gyerekeket” nevű Facebook-oldal hívta fel a figyelmet. A 38 éves tatai nő három, súlyosan asztmás gyermekét neveli egyedül.

– Félix tizenhét, Zoé tizenöt, Lea pedig nyolcéves. Az asztma mellett a nagyobbik lány allergiás is. Gyakoriak a fulladások, az éjszakai rohamok – kezdi az édesanya.

Habár nem élnek könnyen, a pénztárosként dolgozó nő mindig odafigyelt rá, hogy a gyerekeknek legyen cipőjük, ruhájuk, ennivalójuk, gyógyszerük, és be legyen fizetve minden számla. Ha nehezen és szegényen is, de megéltek. A gondok tavaly szeptemberben kezdődtek.

– Folyamatosan fájt a hátam. Azt hittük, csak huzatot kaptam. Jártam orvoshoz, tüdő- és mellhártyagyulladással kezeltek. Napi öt-hat fájdalomcsillapítót szedtem. Januárban aztán besárgultam. Leállt a májam, a vesém és az epém is. Ekkor azt mondták, hogy hasnyálmirigy-gyulladás. Csak Budapesten derült ki, hogy hasnyálmirigyrákom van – meséli a nő, akit ekkor már négy hónapja félrekezeltek.

Az első hírek ezután biztatóak voltak. Azt mondták az orvosok, hogy nincs áttét, és lehet műteni is. 

– Az első sebész nagyon lekezelő volt, simán megoperált volna. Elmentem egy másik professzorhoz, aki közölte, hogy a rákos sejtek annyira rátapadtak az érfalra, hogy nem lehet műteni, előbb kemote­rápiára kell járnom. Csodálkozott, hogy a másik orvos megműtött volna: „Meg akarta ölni?”, kérdezte. 

Nóra talán már az egészen túl lenne, ha idejében kiderül, mi a baja. Most, a kemoterápia idején a betegségükkel küszködő gyermekei ápolják, mert azt nem vállalta, hogy a háromnapos kúra idejére befeküdjön a tatabányai kórházba.

A család most nagyon nehezen él, hiszen Nóra nem tud dolgozni, így csak a táppénz és a családi pótlék marad, ezért bíznak a segítségben. [Jegyzetünk itt.]