Napi ötezer forintot is összeszed egy koldus

Képtelenség nem észrevenni a táblával járkáló vagy a kapualjak árnyékában ücsörgő kéregetőket a körúton. Budapest legforgalmasabb villamosvonalánál száz­méterenként akadni nehéz sorsú emberekbe. Sokan gyanakvással méregetik őket, a koldusmaffia miatt nem szívesen adnak nekik pénzt. A Bors által megkérdezett kéregetők önszántukból róják az utcákat, és nem szégyellik a koldus kifejezést.

Tumoros feleségén akart segíteni

A 4-es, 6-os villamoson megállóról megállóra utazik Sándor, hogy elkerülje az ellenőröket. Vadászkalapjáról, a nyakában csüngő feszületről sokan felismerik. Ápolt, jól szituált férfi. A pohár és a tábla árulja el, nem jószántából utazgat hétköznap délelőtt. „Súlyos beteg feleségem műtétjére gyűjtök” – áll a táblán. A ma­rosvásárhelyi férfi szomorú hírrel kezdi: a felesége a múlt hónapban elhunyt. – Agydaganattal műtötték, de sajnos nem élte túl. Arra sem volt pénzem, hogy a temetésére hazamenjek – szorul el Sándor torka. A táblát csak megszokásból tartja magánál. Két éve jár ezen a vonalon, gyerekektől is kap ap­rót. – Úgy tudnám jellemezni, finom emberek élnek itt. Németországban még ilyen segítőkészek az emberek – osztja meg tapasztalatait a hatvanéves férfi. Egy nap 3–4000 forint jön össze, amiből a hajléktanszállóra napi 1200-at fizet.

István: Az Oktogon az állandó bázisom

Eddig ötezer forint volt Istvánnak a legtöbb napi bevétele. Az Oktogonnál, egy bank kirakatának tövében ücsörög. 

– Jó ideig az Operánál volt helyem, de a személyzet elzavart, innen nem – mondja. Húszas, százas, de ötszázas is landol a poharában. – Én abszolút nem kérek. Aki ad, attól elfogadom – mondja a négy éve utcán élő férfi, aki nem hagyná, hogy a koldusmaffia beszervezze, és elvegye a pénzét.

Nyugdíja miatt koldul Magdaléna

Nyugdíjasként kényszerül kéregetésre az idős asszony. Magdaléna havi 28 ezer forintja mellé koldul. 

– Kidolgoztam a belemet. A Fő­taxinál voltam bérelszámoló, rokkantnyugdíjas lettem, de már azt sem kapom. Tíz éve úgy döntöttem, így segítek magamon – magyarázza a hölgy, aki Kőbányáról jár be mindennap a belvárosba. Kora reggeltől kora estig gyűjt. De így is legfeljebb ezer forint jön össze. 

– Nem nagyon adnak. Szeretném megcsináltatni a fogaimat, de az albérletre és a gyógyszerekre is kellene – legyint. Az idős asszonyt már kétszer rabolták ki, kihasználva, hogy nem tud szaladni.