Munkáért küzd a kerekesszékes, néma Ádám

– Nem kell több százezres fizetés, a kicsivel is beérem, de olyan állást szeretnék, ahol fizetnek is – írja Ádám, aki állapota ellenére mindig az élet napos oldalát nézi. – Szorgalmas vagyok, és mindig elvégzem a rám bízott feladatot – üzeni jövőbeli főnökének.

Ádám tizenegy éves koráig az átlagos gyerekek életét élte. A lakótelepi focipályán rúgta a bőrt barátaival, sokat kerékpározott. Egy hideg téli éjszakán súlyosan megfázott, ami átterjedt az agyvelőjére. Pár évvel később akaratlan izomösszehúzódást diagnosztizáltak nála. Azóta kerekesszékben tölti a mindennapjait, szülei segítsége nélkül nem boldogulna.

– Nagyon szeretem az informatikát, két éve számítógépes adatrögzítésből kitűnőre vizsgáztam – írja. – Gyermekkoromban tűzoltó szerettem volna lenni, de a betegségem miatt ez az álom örökre szertefoszlott – vallja be szomorúan a fiú.