Mónika: Holtan kaptam vissza a kutyámat

– Három hónapos volt januárban, amikor hozzám került – idézi fel Polonkai Mónika a Borsnak. – Utazott velem, vittem magammal dolgozni, vásárolni, mindenhova.

A lány május 20-án este bulizni ment. Egy ismerős pár, amelynek szintén van egy buldogja, felajánlotta, hogy vigye át hozzájuk a kutyáját, vigyáznak rá.

– 21-én reggel kaptam egy üzenetet, hogy Lara jól érzi magát, jót játszanak, legyek nyugodt. Aztán egész nap érkeztek az üzenetek a fiútól, hogy Lara evett, ivott, most sétáltak, volt pisi, kaki. Majd este fél nyolc körül, amikor a barátnője hazaért, ő hívott, hogy azonnal menjek.

Mónika a kocsiban ült már, amikor újra hívást kapott, hogy a kutyája nem lélegzik.

– Felmentem, és már merev volt a teste. A srác azt mesélte, hogy séta közben a kutyám nekiszaladt egy padnak, de semmi baja nem lett, simán hazasétáltak. Aztán elment otthonról, és mire hazaért, Lara már nem élt.

A gazdi semmi rosszra nem gyanakodott, csak tudni szerette volna a halál okát, ezért elvitte a tetemet boncolásra. 

– Az eredmény megdöbbentett. Öt bordája eltört a gerincoszlophoz közeli végén, a koponyacsont és a bőrszövet között bevérzést találtak, a mája többszörösen megrepedt, és az állat ettől a hasüregébe elvérzett. Mindez nem lehet attól, hogy nekirohant egy padnak. Főleg úgy nem, hogy utána hazasé­tált. A halál a boncolás előtt már legalább nyolc órával beállt, tehát már akkor nem élt, amikor az üzeneteket kaptam. A fiú azt mondta, nem érti, a lány hallgatott.

Móni állatkínzás miatt feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen.

– Azóta öt hónap telt el, de egy gyanúsítotti kihallgatáson kívül semmi nem történt – panaszolta. Megpróbáltuk megszólaltatni a fiatalembert is, de nem akart nyilatkozni.