Moldovának 120 ezer forint a nyugdíja

– Nem hiszem, hogy van nálam jobban ásvány, vagy növény! – válaszolta a hogylétét firtató kérdésre Moldova György, aki a nyolcadik ikszen túl sem vesztette el fanyar humorát. És írói termékenységét sem: új könyvét, az Optimista naptár 2017-et tegnap mutatták be, itt többek között arról is beszélt, hogy milyen indíttatásból született a kalendárium.

– Tizenvalahány aforizma kötetem van. Sokat kaptam ettől a műfajtól, van amiben megerősített, mert ha valamit megfogalmazol, abban jobban hiszel. Sok visszajelzést kaptam, egy vidéken élő professzor azt írta, az ő szívének legkedvesebb ez: „Mindig megtettem mindent, hogy ne keljen mindig mindent megtennem”. Nekem is ez a kedvencem, ezért is szerepel a könyvben a születésnapomnál. De már öt hónapja egy a nyugdíjasokról helyzetét bemutató új könyvön dolgozik. Újból járja az országot Szombathelytől, Komlóig.

– Voltam Miskolcon, Pécsett, Hódmezővásárhelyen is. 0,9 százalék lesz a címe. Ennyivel emelik jövőre a nyugdíjakat, miközben az infláció 3,5 százalék. Az ország elnyomorodik, a nyugdíjasok különösen. Az átlag nyugdíj 118 ezer forint, az enyém 120. Nem ebből élek, hála az égnek. Az írónak illik az íróasztal mögött meghalni. Ahogy Obernyik Károly, aki kitette a pontot majd elment örökre. Félre ne értsék, a Kossuth-díjas író kicsit sem rosszkedvű. Családjáról csillogó szemmel mesélt.

– Öt unokám van, nagyon szeretem őket, nincs olyan, amit ne tennék meg értük. Életem legnagyobb élménye Zsófia és Júlia, a két lányom. Jó apa voltam, de nem volt könnyű a lányaimnak lenni. Rengeteget jártam vidéken, üzemekben. Hónapokra lementem Komlóra, az Őrségbe, vasutas voltam, bányász, máskor hetekig kamionoztam. Egyszer hazatelefonáltam az Északi-sark környékéről, hogy mit vigyek nekik ajándékba? Azt kiabálták a telefonba, hogy semmit, csak gyere haza! Ha újra kezdhetném, semmit sem csinálnék másként. Többet értem el az életben, mint amire valaha számítottam.