Mindenki Ferkója síremléket kapott

Tizenkét évvel a ha­lála után állítottak márvány síremléket a helyi temetőben a harmincnyolc évig szociális otthonban élő Frühwirt Ferencnek. Mindenki Ferkója 71 éves korában hunyt el. A jo­baháziak ennyi idő után sem fe­ledkeztek meg róla. Mindenszentekkor a falu szinte valamennyi lakója gyertyát gyújt a sírjánál.

Ötvennégy helybéli adta össze a pénzt, csak a munkadíjat kellett kifizetni

– Az a fakeret, amit a temetésénél a sírjához készítettek, ennyi idő alatt elkorhadt – mondta a Borsnak Tóth Istvánné, a szociális otthon dolgozója.

Ferkó szinte mindig mosolygott

– Nagyszerű ember volt, igényelte a szeretetet, de mindenkinek adott is a sajátjából. Rengeteget dolgozott az otthonban. Ellátta a kertet, behordta a zöldséget, etette a disznókat. Ellésnél éjszakára is az ólaknál maradt. Télen a házak elől eltakarította a havat, és ha végigment a falun és látta, hogy valahol építkeznek, akkor beállt dolgozni. Sehol nem gondozottként kezelték, hanem abszolút egyenrangúnak. A kocsmában körégyűltek, húsvétkor, ha elment locsolni, leültették, kínálták, etették, itatták – emlékezett Tóth Istvánné.

Maros Károly esperes szentelte fel a sírt

Az asszony ötlete volt, hogy méltó emléket állítsanak Ferkónak. Az otthon nyugdíjas és aktív dolgozói, s a falubeliek, összesen ötvennégyen adták össze a szükséges nyolcvanezer forintot. Hozzájárultak volna még többen, de nem volt rá szükség. A gránit fedlapot az intézmény egykori gondnokának családja adományozta, így csak a munkadíjat kellett kifizetni. A síremléket Maros Károly es­pe­res, ­plé­bános szentelte fel.