Milliókat költ hobbijára a nyugdíjas

Öt éve, felesége elvesztése után kezdődött Kirsteuer Ferenc különleges szenvedélye. Nagymamája ritka szép borsdarálója mellé az Ecserin vett egy másik különleges darabot, majd újabb és újabb példányokra talált.

– Le sem tagadhatnám, hogy szeretem a borsot. Gasztronómiában és újságban egyaránt. Borsdaráló-gyűjteményemnek köszönhetően jó fél éven át mindennap más darálóval őrölhetném a finom fűszert, igaz, nem szoktam borsot törni mások orra alá – nevet korát meghazudtoló szenvedéllyel a nyugdíjas gyűjtő. Ferenc keres, alkudozik és olykor többnapos munkával varázsolja újjá a több évtizedes példányokat.

– Minden egyes fűszer­őrlőmhöz külön történet kapcsolódik. Van olyan apró csoda, amire egy kirakodóvásáron, alkudozás nélkül mostani értéke nyolcadáért csaptam le. A legrégebbi darálóm ónból készült, becslésem szerint az 1900-as évek elején. A legértékesebbről meg mindenáron le akart beszélni a cimborám. Félig-meddig sikerült is, igaz, nem értettem, hogy aki támogat a szenvedélyemben, miért rángat el az eladó elől. Később kiderült, azzal a remekművel készült a születésnapomra – emlékszik vissza a gyűjtő.

– Korban és formában is különleges darabokra vadászom. Van farétegekből összeragasztott, de akad laposüvegre emlékeztető bakelit és félméteres régi monstrum is a gyűjteményben. Kissé félve vallom be: szenvedélyem káros, legalábbis a pénztárcámra. Már eddig hat számjegyű összeget költöttem rá – árulta el kedvenc lapjának Ferenc.