Meztelenség a gyerek előtt: tabu vagy természetes?

Láttam aput tusolni!

Valószínűleg nincs két család, ahol teljesen egyformán állnának a meztelenség és a szexualitás kérdéséhez. Van, ahol kerülik a ruhátlanságot egymás előtt, máshol pedig mindennapos az együtt fürdés és a melegben ruha nélkül való járkálás, amely sokak szemében már túlmegy az elfogadhatóság határán.

© Thinkstock

Tartsuk tiszteletben egymás szokásait

Neveltetésünk, az otthonról hozott minta meghatározza, hogy hogyan állunk ehhez a témához. Ha a szülőpár tagjai nagyon különböző háttérből érkeztek, könnyen előfordulhat, hogy míg egyikük számára a közös zuhanyzás és a gyerek előtti átöltözés a világ legtermészetesebb dolga, addig a másik tisztálkodás előtt gondosan magára zárja az ajtót. Ez mindenkinek a saját döntése, ne erőltessünk rá a párunkra olyan szokásokat, amik számára kellemetlenek lehetnek! Ugyanakkor tartsuk tiszteletben, ha egy egészséges határig a másik lazábban kezeli a meztelenséget, mint mi.

A kicsik szeretnek együtt fürödni

Az egyik legmegosztóbb része ennek a témának az együtt fürdés. Vannak szülők, akik büszkén hirdetik, hogy ők bizony még a tízévesükkel is együtt fürdenek, a szakemberek azonban ezt nem feltétlenül tartják jó ötletnek: a közös fürdés a szülők szexualitásának a része, és nem tanácsos túl sokszor kitenni ennek az élménynek a gyereket. Főleg 4–5 éves kor után. Ez nem jelenti azt, hogy innentől tilos együtt pancsolni a kádban, de egészségesebb, ha mindenki fürdőruhát húz előtte.

© Thinkstock

Figyeljünk a poronty igényeire

A szakértők egyetértenek abban, hogy figyelni kell a gyerek jelzéseire! Sok családban probléma, hogy a „nálunk nem tabu a test” szlogen je­gyében a szülők olyan lazaságot kívánnak ráerőltetni a gyerekre, ami neki terhes.

Ráparancsolnak az alsó tagozatosra, hogy gyorsan vegye át a fürdőnadrágját a törölközőn, „úgyse nézi senki”. A serdületlen kislánynak kötelező egy szál fürdőbugyiban lenni a strandon, mert „mégis mit akar takargatni”. Hiába nem szeretnének már a különnemű gyerekeik együtt fürdeni, a szülők ragaszkodnak hozzá, „mert így egyszerűbb”. Fesztelenül járkálnak fehérneműben vagy anélkül a lakásban, észre sem véve, hogy tini korú gyerekeiknek ez mennyire kínos.

Szexualitás és a kisgyerekek

A gyerekek a különböző életkorokban különböző nyitottsággal kíváncsiak a szexualitásra. Óvodáskorban fokozottan érdeklődnek a nemek közötti különbségek iránt. Ez az a kor, amikor megtaníthatjuk őket a saját és mások testi határainak a kezelésére. Ennek része az is, ahogy a család az egymás előtti meztelenkedésről gondolkodik. Szakértők szerint a tanításnak a példamutatáson túl az egyik legegyszerűbb módja, ha nyíltan és tényszerűen fogalmazunk. „Kérlek, fejezd be, nem szoktuk…”

Mindenképp tanácsos kerülni, hogy zavarunkban a gyermek „túlkapásait” vicces, humoros módon próbáljuk kezelni. pl: „Nézd a kis szoknyapecért!”, „Nem bír magával, csajozik!”, „Te kis ledér!” stb. Azzal, ha a gyermekkel közösen nevetgélünk a viselkedésén, valójában helyeseljük és megerősítjük azt. Ha pedig nélküle nevetünk rajta, akkor kínosan érzi magát, és könnyen összekapcsolja a szégyenérzését a szexualitással. Érdemes figyelni a gyermek igényeire, ha már kialakult számára egy határ, például nem szeretne rokonok előtt átöltözni, vagy beszaladni apához fürdés közben, akkor fogadjuk el ezeket, és ne erőltessük.

© Thinkstock

Pucérkodás a kamasz előtt

A kamaszkor a gyerek testének, lelkének megváltozásáról szól. A tizenévesek többsége nem szívesen mutogatja a változó testét, mert számára is furcsa, ciki, és ritkán elégedett a formáival, méreteivel. Éppen ezért tizenéves lányunkra, fiunkra rányitni az ajtót öltözés, zuhanyzás közben a kamasz számára gáz. Hangosan ki fogja kérni magának.

De a kamaszok többsége ugyanilyen kínosnak tartja a szülei meztelenkedését. A szemükben a szüleik rendszerint amúgy is cikik, még akkor is, ha fel vannak öltözve. Persze nyilván nem arról van szó, hogy a felnőtt néha átsuhan pucéran a szobán, hanem ha otthon állandósul a meztelenkedés.

Tartsuk tiszteletben az elkülönülésre való vágyát, és ha jelzi, ne tegyük ki olyan ingereknek vagy látványnak, ami zavaró számára!

A szemérem nem magától alakul ki. A család és a tágabb kultúra határozza meg, mi számít követendő viselkedésnek. Tanítsuk meg a gyereknek, mi az, ami a családra tartozik, mi az, ami idegenekre is, és mi az, ami egyes egyedül csak rá. Igyekezzünk olyan családi szokásrendszert kialakítani, amelyben senki sem érzi kínosan magát.

A kamaszokat jobban zavarják a pucér rokonok © Thinkstock

Beszéljünk, mi zavarja!

A szemérmességet is lehet túlzásba vinni és lehet prűd gyereket nevelni – mondja Bojti Andrea gyermekpszichológus. – A kisgyerekek még tiszták, és persze kíván­csiak. Csak mi, felnőttek látunk bele olyan dolgokat, amiket nem kéne. Ahogy nőnek, úgy kezdi el egyre jobban zavarni őket, ha a szüleik túlságosan szabadosak. Ha látjuk, hogy valami zavarja, mindenképpen beszéljünk vele róla.