Megmentették a kis Lillát a járókelők

Már tizenegymilliónál is többen nézték meg a világhálón azt a videót, ami a norvég fővárosban, Oslóban készült. Egy 11 éves kisfiú, Johannes ül kabát nélkül egy buszmegállóban. Az eseményeket rejtett kamera rögzítette, a kisfiú beépített gyermekszínész. Az alkotók arra voltak kíváncsiak: vajon milyen reakciót vált ki egy fázó gyermek az emberekből? A norvégok pedig hibátlanra vizsgáztak: többen is odaadták kabátjukat, kesztyűjüket, kérdezgették Johannest, hogy miben tudnának segíteni.

Ezek után a Bors arra volt kíváncsi: vajon a fenti leckét, hogy mondjuk fel mi, magyarok? Ennek érdekében lapunk is felkért egy gyerekszínészt: a tízéves Klanicza Lillát, aki már több filmben, reklámban és klipben is szerepelt. Helyszínül a fővárosi Kálvin teret választottuk. Nemrég újították fel, fontos közlekedési csomópont, sokan járnak arra.

Munkatársaink a közelben tartózkodtak, nehogy a kislánynak baja essen, édesanyja szintén egy közeli kávézóban várta, hogy Lilla néhány perc didergés után bemenjen kicsit megmelegedni és egy forró csokit inni. Szerencsére egyszer sem kellett öt percnél többet a hidegben ücsörögnie, hogy valaki megszánja.

10.20: Lilla fázósan ücsörög egy padon Kálvin János szobra közelében. Kicsit megijedünk: tucatnyian mennek el a kislány mellett, sokan észre sem veszik. Aztán néhány perc elteltével mégiscsak odaül mellé egy fiatal srác. Beszél pár szót vele, majd leveszi a kabátját és Lillára adja. – Láttam, hogy egy gyerek, aki egyedül van és fázik, így természetes, hogy segítettem. Kérdeztem, merre van az anyukája, ha öt perc alatt nem kerül elő, biztos kihívom a rendőrséget – mondta az ipari alpinistaként dolgozó, csak Bandiként bemutatkozó férfi, miután elmondtuk neki: csak kísérletről van szó.

10.26: Újabb két-három perc telik el, mire valaki megsajnálja Lillát. Ezúttal is egy férfi az, aki pár szó után máris veszi elő a telefonját. Fischer Ferencet éppen akkor világosítjuk fel, mikor már beütötte a 112-t. – Nyilván a kabátomat is odaadtam volna később, de előbb a rendőrségnek akartam szólni – magyarázza.

10.36: Újabb melegedő után, ezúttal szinte még le sem ül Lilla, máris ott terem egy nő. Fülén a telefon, már azt hisszük, ő is az egyenruhásoknak akar szólni, de kiderül, csak a férje hívta épp, de neki is megfordult a fejében, ha leteszi, őket értesíti. – Nekem is vannak gyerekeim, persze, hogy megálltam, nem is értem, hogy mehet el e mellett valaki – mondta Fenyvesi Krisztina.

10.43: Ismét nem telik el sok idő, talán még egy perc sem, egy idős házaspár áll meg a kislány mellett. Rövid beszélgetés után a feleség a sálját adja oda Lillának. Mikor megtudják, miről van szó, Mária felháborodik. – Hogy gondolják, hogy kitesznek ilyennek egy gyereket?! És, ha valami baj éri? – esett nekünk. Férjével, Györggyel együtt próbáljuk nyugtatni, hasztalan. Természetesen az egész kísérlet alatt néhány méterre voltunk Lillától, hiszen mi sem akartuk, hogy baja essen.

10.50: Most telik el a legtöbb idő, talán 4–5 perc is, mire valaki eszmél. Egy hajléktalan férfi segít: ő saját pokrócát teríti rá. – Éppen a boltból jöttem, mikor megláttam. Én már csak tudom, milyen az utcán fázni! – mondja a hajléktalan Tóth János. Ő volt az egyetlen, aki nem akart szólni a rendőrségnek…

11.06: A teszt után indulunk vissza a szerkesztőségbe. Kicsit tartottunk attól, hogy Lillának senki sem segít, de ránk cáfoltak a budapestiek. Ha másban nem, segítőkészségben hozzuk a norvég szintet…