Marsi Anikó: Rettegek a fölös kilóktól - interjú

Két éve híradózik, hogy érzi magát ebben a szerepben?

Nagyon jól! Amikor két évvel ezelőtt Kökény-Szalai Vivien megkeresett és felkért erre a feladatra, akkor megpróbáltunk előre mindent végiggondolni a családommal és annak a mérlegelésnek az alapján döntöttünk úgy, hogy elvállalom ezt a munkát. E döntés helyességének talán az a legjobb bizonyítéka, hogy két évvel a felkérés után, ma sem döntenénk másként!

Mit volt a legnehezebb megszokni? Na és mit szeretett a legjobban?

A legnehezebb az volt, hogy sokkal, de sokkal kevesebb időt tudtam a családommal, gyermekeimmel tölteni. Ez sokszor nagyon fájt. A legjobb pedig egyértelműen a közeg, a közösség volt, amelyik sok év szakmai távollét után itt a TV2-ben fogadott. A mai napig szeretek ide bejárni, szeretem az embereket, akikkel együtt dolgozom és szeretem a hangulatot, ami körülvesz.

Láttuk már képernyőn könnyekig meghatódni. Mennyire nehéz felolvasni megrázó családi tragédiákról szóló híreket? A lelke meg tud edződni?

Szerintem ehhez nem lehet hozzáedződni. Ezt maximum túlélni, kibírni lehet. Nőként, anyaként látni és elmondani tragédiákat, amik kisgyerekekkel történnek, az nagyon, de nagyon nehéz, sőt, néha lehetetlen. Ehhez én sok-sok év televíziós tapasztalattal sem tudtam hozzászokni.

Vannak olyan hírek, amik beleégtek a lelkébe? Amit nem tud elfelejteni? Ez persze lehet vicces, vagy szép, megható is.

Sok ilyen van. Vannak kedvenc történeteim, illetve olyanok is, amiket szeretnék elfelejteni, de képtelenség. Sőt, néhány emlékezetes anyag szövegét, illetve azok felkonfjait a falamon őrzöm kifüggesztve; ezek a kitett emlékek viszont mind csakis vicces sztorik, ha rájuk nézek, ma is elfog a nevetőgörcs...

Egyenes vagy göndör haj?

Hetente egyszer hullámos!

Mennyire engedi, hogy beleszóljanak a külsejébe?

Nagyon komoly stylistcsapat dolgozik azon itt a TV2-nél, hogy a lehető legtökéletesebb legyen a műsorvezetők megjelenésének összhangja. Nagyon szeretek velük dolgozni, s kicsit szentimentálisan hangzik, de így van: széppé teszik a hétköznapjaimat, mert általában nagyon, de nagyon jó hangulatban zajlik a napi felkészülés. Őszintén megbízom bennük és ezért ez inkább úgy néz ki, hogy én nem nagyon szólok bele a saját külsőmbe, a megjelenésembe, mert ez az ő szakmájuk, az ő hivatásuk.

43 éves, de még mindig kamaszlányos a külseje. Mi a titka?

A napi sport. Azaz sok futás, naponta legalább 55 perc.

Hogyan szeretett bele a futásba?

Egyszer egy interjúban olvastam, hogy valaki erre a kérdésre egyszerűen azt válaszolta, hogy „a lábam mindig kéznél van”. Ez annyira megtetszett, hogy komolyan vettem és mára a futás elengedhetetlen része lett a mindennapjaimnak. Plusz mi egy egyébként is napi rendszerességgel sportoló család vagyunk. Hála istennek nemcsak a férjem és én hódolunk ennek a szenvedélynek, hanem a két fiunk is.

Mi volt a leghosszabb táv, és mire a legbüszkébb?

A két órán belüli félmaratonomra.

Sosem félt a pluszkilóktól?

Sosem féltem??? Amióta az eszemet tudom a hétköznapjaim a pluszkilóktól való rettegésről szólnak! (nevet) Kicsit komolyabbra fordítva a szót, tényleg félek tőlük, de éppen ezért nem is hagyom, hogy legyőzzenek. Ez egy napi harc, amit az ember magával vív. Az igazat megvallva, vannak győztes és vesztes napok ebben a háborúban....

Adás előtt, vagy adás után vacsorázik?

Utána. Adás előtt se ideje, se kedve nincs az embernek enni. Szóval miután elvégeztük a feladatunkat, hazamegyek, akkor szoktam vacsorázni. Na viszont akkorra már farkas éhes vagyok!

Ma is olyan baráti a kapcsolata kollégájával, Gönczi Gáborral, mint húsz évvel ezelőtt?

Igen, a mi viszonyunk időtálló. Az elmúlt két évben nagyon sok időt töltöttünk együtt, méghozzá nagyon, de nagyon jó hangulatban. Ez fontos, mert egyébként, ha nem lenne ilyen bensőséges, baráti a viszonyunk, az rossz hatással lenne a műsorra is, hisz a nézők azonnal megéreznék.

Szorít neki a Nagy Duettben?

Mi az hogy!!! És nemcsak én, hanem a fiaim is!

Ön vállalná a szereplést? Ha igen, ki lenne az a profi énekes, akivel szívesen állna színpadra?

Szerintem nekem is, meg a nézőknek is pont elég a Tényekben való jelenlétem, nem terhelném őket egy zenés-táncos produkcióval. (nevet) Gábor más, ő profi színpadi zenész. Sok-sok éve sikeres a zenekarával, szóval neki ez egy tökéletesen testhezálló feladat.

Van a szakmájában olyan, ami kimaradt? Amit bepótolna?

Nekem ez a szakma nagyon sok mindent adott és ad a mai napig, nincs semmilyen hiány­érzetem.