Magyarország lassan világelső a szenvedésben

Döbbenetes! Egy év alatt négy hellyel lépett előrébb hazánk a legszenvedőbb országok ranglistáján, amit most hoztak nyilvánosságra. Míg 2011-ben a nyolcadik helyen álltunk, addig a legfrissebb, 2012-ről szóló kimutatás szerint negyedikek vagyunk a 143 országot vizsgáló listán. Még Afganisztánban, Ruandában, Nepálban, Indiában és a polgárháborús Szíriában is kevesebben állítják, hogy szenvednek, és biztatóbbnak ítélik meg a jövőjüket.

Azzal a Haitivel állunk a képzeletbeli dobogó negyedik fokán, ahol nemrég százezernél is több emberéletet követelő földrengés pusztított, majd hurrikán, trópusi áradások, valamint földcsuszamlások nehezítették az emberek életét.

A kutatásban arról kérdezték az adott országban élőket, mennyire elégedettek a jelenükkel és a következő öt év kilátásaival. Az összegzést követően kiderült: Magyarországon minden harmadik ember úgy érzi, szenvedésben van része. Az elemzők szerint általában a háborús helyzet, a politikai korrupció, a munkanélküliség, illetve a szegénység az oka annak, hogy rossznak ítélik helyzetüket a megkérdezettek.

Hazánkban ugyanakkor az éves bruttó nemzeti termék (GDP) messze a legmagasabb a lista elején álló országok sorában, s a munkanélküliségi mutató 10,6 százalék körüli, szemben a listán mögöttünk található Macedóniával, ahol 30 százalék feletti. A magyarok 27 százaléka tartja korruptnak a kormányt, ugyanakkor a lista ötödik helyén található Madagaszkáron 56 százalék vélekedik így. Úgy tűnik tehát, ok nélkül szenvedünk.

Kamlesh Barwal, a nemrég Budapesten járt indiai női jógi egyszerű magyarázatot tud adni arra, hazájában miért érzik jobban magukat az emberek a nehezebb körülmények, a sokakat sújtó nyomor ellenére. A megoldás az emberek élet­szem­lé­le­té­ben keresendő. Ő maga egyetemista korában pánikbeteg volt, és több más nyavalyától szenvedett, amikor megismerte guruját, Sri Sri Ravi Shankart, az Élet Művészete Alapítvány megalapítóját, és teljesen megváltozott az élete. Korábban lapunknak azt mondta, aki szakítani akar a szenvedéssel, annak nem elsősorban a körülményeit és a körülötte élőket kell megváltoztatnia, hanem önmagán kell kezdenie.

– A legkisebb változás is sokat számít. Aki teljes tudatával, figyelmével jelen van, az adott pillanatban él, feledve a múlt árnyait és a jövőért érzett aggodalmát, az boldogabb, az nem szennyezi mentálisan a környezetét, és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy mások is jobban érezhessék magukat. Ajándékozzuk meg egymást és önmagunkat egy mosollyal! Az sok nehézségen átsegít – javasolja.

A katasztrófák sújtotta Haitin érzik magukat úgy, mint mi

Sokat javul annak az életminősége, aki megtanulja, hogyan irányítsa a „komputerét”, és nem az elméje irányítja őt, hanem ő az elméjét, vélekedik dr. Domján László, az agykontroll hazai elterjesztője. Végeztek egy felmérést azok között, akik elsajátították a módszert. 1350 embert kérdeztek ki a tanfolyam megkezdése előtt és két és fél évvel később. Kiderült: átlagosan 55,1 százalékkal ritkábban szorultak orvosi kezelésre, általános egészségi állapotuk a saját szubjektív értékelésük szerint 57 százalékosról 84 százalékosra, energiaszintjük 50 százalékosról 85 százalékosra, hangulatuk pedig 48 százalékosról 88 százalékosra javult.

Szlobodnyik Csaba klinikai szakpszichológus szerint több magyarázat is áll a magyarok érzései mögött.  – Sokáig éltünk úgy, hogy megmondták, mit tegyünk, és változást csak másoktól remélhettünk. Bár ez a világ elmúlt, sokan még mindig nem merik a saját kezükbe venni az éle­tü­ket. A gondoskodást az államtól várják, ennek hiányától pedig szenvednek. Ahogy szintén kínzó az életcél nélküliség. Hiába van meg valakinek mindene, ha nincs életcélja, szenved. Ez egyébként passzív érzés, addig tart, amíg cselekvésbe nem fordul

. Az ember már attól jobban van, ha kibeszélheti magából a problémáját. Ha pedig tudja, mit tehet a megoldásért, a szenvedés feladattá változik. A nevelés hibája is állhat a panaszkodás mögött. Van, aki gyerekként megszokja, hogy csak sírással harcolhat ki magának figyelmet, tehát azért szenved és panaszkodik, hogy odafigyeljenek rá. Ezzel szánalmat kelthet másokban, ami megint csak a „más gondoskodjon rólam” hozzáállást erősíti. Éppen ezért a szenvedés nem függ össze szorosan az anyagi helyzettel – összegez a lélekgyógyász.