Magyarok kisbolygói uralják a Naprendszert

Becslések szerint kétszázmilliárd csillag van körülöttünk. Egy-egy új csillag felfedezése nem számít akkora szenzációnak már a tudósok körében sem, elméletben ugyanis érdektelen, hogy egy vagy több van-e belőlük – kezdte a Borsnak Szűcs László, a Kecskeméti Planetárium munkatársa.  Ám az életünkbe kerülhet, ha nem figyelünk ezekre. Amikor egy új, addig el nem nevezett  csillag „csinál valamit”, például megváltozik a fénye vagy erős rádióforrássá válik, kap egy elnevezést, ami a helyére, a fizikai jellemzőjére utal, így kerül be a ka­taló­gusokba. A galaxisoknál és ködöknél ugyanez az eljárás.

Két éjszaka kell

Az elmúlt öt évben 63 kisbolygó kapott magyar nevet, közülük már csupán három magyar hí­resség él: Csányi Vilmos biológus, Portisch Lajos sakkozó és dr. Vizi E. Szilveszter orvos. A felfedezések jelentős része Sárneczky Krisztiánhoz, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársához kötődik. A folyamat elindításához legalább két éjszaka kell megfigyelni a kisbolygót, ekkor kaphat ideiglenes jelölést, egy a felfedezés évszámából, valamint betűk és számok kombinációjából álló kódot. Ha valamikor találnak a mienknél korábbi megfigyelést az archívumokban, el is veszíthetjük az égitest felfedezésének jogát. Ha két különböző évben is megfigyelték ugyanazt a kis csillagot, és már a mi ideiglenes jelölésünk alatt fut, szinte biztosan mi leszünk a felfedezői. Ezután a Nemzetközi Csillagászati Unió illetékes szervezete, a Minor Planet Center sorszámot ad a kisbolygónak. Az ekkor megadott felfedező tíz évig kizárólagos joggal bír ahhoz, hogy elnevezze az égitestet.

Nem ülnek a távcső előtt

– Ezeket a rátalálásokat nem úgy kell elképzelni, hogy ül a csillagász a távcső előtt és kémleli az eget. Automata rendszerek pásztázzák az égboltot, felvételek készülnek, azokat számítógépes program hasonlítja össze korábbi felvételekkel és adatbázisokkal, s keresik az eltéréseket. Ha találnak egy kis pöttyöt, ami addig nem volt ott, akkor az vagy kisbolygó vagy üstökös, vagy csillag, vagy új galaxis – magyarázta Szűcs László csillagász. Akkor lehet tudni, hogy kisbolygóról van szó, ha a több éjszakán keresztül lefotózott területen egy pont egy kicsit mindig arrébb kerül. Ez kirajzolja a pályáját, a térbeli mozgását. – Ha találtunk valamit, akkor az információt szétküldik, és többen is ellenőrzik, hogy az valóban ott van-e. Ha közel van a naphoz, akkor kisbolygó, ha távol, akkor üstökös – tette hozzá a szakember. Ha többen is észrevették azt a pontot, az annak pech, aki később osztotta meg a felfedezését, mert az elismerésben az elsődlegesség a fontos. Nemegyszer kiderül, hogy valaki már korábban is látta a pontot, de nem foglalkozott vele, és most már csapkodhatja a homlokát.

Ezért kell látni őket

A kisbolygók felfedezése elemi érdekünk: a bolygók a nap körül keringenek, a holdak a bolygók körül, a kisbolygók pedig a naprendszeren belül egy meghatározott pályán, de „szabadon”. Fontos közösségi érdek megismerni a pályájukat, mert ha egy Kecskemét méretű kődarab becsapódna a Földbe, az ka­tasztrófa lenne. Ezekből több millió is lehet, de szerencsénkre elég nagy a tér. Nagyobb méretű kisbolygóból már kevesebb van, a kisebbek pedig a légkörben megsemmisülnek. – Ha ez nem lenne, pont úgy néznénk ki, mint a Hold. Azokat kell alapvetően számba vennünk, amelyek most vagy később veszélyeztethetik a bolygónkat. Ezeket a Föld súrolókat külön jelölik és folyamatosan követik, mert a pályájuk változhat, amikor elhaladnak egy bolygó mellett. Több százmillió kilométer távolságra is lehetnek tőlünk, úgyhogy egy Kecskemét méretű kődarabot meglátni, nem semmi kategória – summázott a Kecskeméti Planetárium munkatársa.