Magának is menhelyet keres Attila

Egész életében négylábú kedvenceiért élt Pintér Attila, ám most saját bőrén tapasztalja, milyen mások segítségére szorulni.
Egész életében négylábú kedvenceiért élt Pintér Attila, ám most saját bőrén tapasztalja, milyen mások segítségére szorulni.

– A hónap végéig szállást kell találnom a két kutyámmal és öt macskámmal, miután egy jó barátom eladni kényszerült a lakását, amit én béreltem – kezdi a 35 esztendős férfi. Nem tagadja: nincs megtakarítása, mert vagyonát önmaga helyett olyan állatokra fordította, melyek nélküle elpusztultak volna.

– Safraneket és Szofit a vízbe fojtástól mentettem meg 14 éve, Lucky Luke-ot az utcáról fogadtam be, Kemeny gazdái pedig gyermekvállalási projekt miatt akarták elaltatni az agresszív macskát. Két-három hónap alatt csodát tettem vele, ahogy a vesebeteg Glóriával is, miután a halál markából hoztam vissza, hetekig csak fecskendővel táplálhattam, máshogy nem tudott enni – meséli a cica-suttogóként is emlegetett állatbarát a Borsnak.

– Nem értek a macskák nyelvén, csak időt nem sajnálva figyelek rájuk, s hagyom, hogy elárulják, mit akarnak, mi zavarja őket. Eszik-e előttem, mennyire mehetek hozzá közel, megsimogathatom-e. Az étel és a játék csodákra képes. Napok vagy hónapok kérdése a siker, a ritmust a macska határozza meg. Ha messzire merészkedtem, visszalépek, de később újra próbálkozom – avat be a módszereibe Attila.

© Fotók: Fejér Bálint

– Pár nap alatt százak osztották meg a segélykiáltásomat és sok tippet, ötletet kaptam. Nem adományt kérek, hanem lehetőség szerint egy menhelyet, ahol munkáért cserébe másfél szobás szállást és némi fizetséget adnak, hogy el tudjam tartani a hozzám hűséges négylábúakat. Igaz, fejben felkészültem a legrosszabbra is, ám az állataim semmiképp sem szenvedhetnek hiányt. A lakhatásukat akkor is biztosítom, ha én magam utcára kerülök – mondja elszántan.