Magához tért a tömegsírban a leszúrt Petőfi Sándor

Magyarul nem beszélt

Szinte napra pontosan 140 évvel Petőfi Sándor halála után, Morvai Ferenc – egyébként harminc éve épp ezen a napon – azzal állt nyilvánosság elé, hogy megtalálták Petőfi Sándor holttestét és sírját, mégpedig Dél-Szibériában, a Bajkál-tó melletti Barguzinban. A nagyrédei vállalkozó időt és pénzt nem kímélve indított expedíciót, gyakorlatilag egy munkácsi újságíró cikke miatt. A barguzini legenda szerint az 1848–49-es forradalom után a költő orosz hadifogságba került, ahol még további tizenkilenc évig élt, és
45 évesen, tüdőbetegen halt meg Szibériában. Építkezéseken dolgozott és színházi előadásokat tartott a szegényeknek. Vélt sírján cirill betűkkel a Petőfi név állt, de halálának dátumaként 1856-ot tüntették fel. A költőnek – a legenda szerint – a kinti élete során gyereke is született. Állítólag oroszul beszélt, és csak a halálos ágyán, családja előtt szólalt meg magyarul.

Nő feküdt a sírjában

Morvai felfedezésére több tudományos kutatás – összesen négy, köztük a neves Pennsylvania Egyetemé – is rácáfolt. A Magyar Tudományos Akadémia szerint a barguzini sírban egészen biztosan nem a költő fekszik, hiszen a ta­lált csontok valójában egy nőhöz tartoznak. Morvai új saját vizsgálatot kezdeményezett, ami kínai segítséggel igazolta Petőfi csontjainak eredetiségét. Ezt persze a tudományos közösség máig nem ismeri el. Morvai állítása szerint DNS-minták alapján Petőfi három magyar leszármazottját is megtalálta. A költő szüleinek sírját is fel akarta tárni, de erre nem kapott engedélyt, végül 2015. július 17-én temetést rendeztek Petőfinek a Fiumei úti sírkertben, de sokan kételkedtek abban, hogy a kétes eredetű maradványokat valóban behelyezték-e a sírba.

Élve temették el?

A tudomány hivatalos álláspontja szerint Petőfi 1849. július 31-én, a segesvári csatában esett el, de inkább csak megfigyelője volt a harcnak, semmint aktív részese. A történelmi források is sokféleképpen rögzítették Petőfi (valódi) halálát. Mikor késő délután a helyzet rosszra fordult, Bem tábornok kizavarta a csatatérrôl. Egy katonaorvos lóhátról visszanézve még látta, ahogy a költô futva menekül. Franz Fiedler, Bem felderítőtisztje szerint két kozák lovas érte utol, Petőfi  kardot rántott, de súlyos sebek érték a mellkasán, és három ujját is elvesztette. Mások szerint mikor a magyar sereg visszavonulót fújt, Petőfi egy fa tövébe ült le írni, talán levelet imádott feleségének, Szendrei Júliának. Egy erdélyi parasztember szintén látni vélte Petőfit az utolsó pillanataiban: szerinte megállt a Küküllő folyón átívelő hídon, ott pedig kozák katonák leszúrták és bedobták a vízbe. Petőfi utolsó erejével még kimászott a folyóból, de eszméletét vesztette. Állítólag egy tömegsírba dobták a testét, ahol magához tért. Hiába kérte, hogy ne temessék el, a katonák további holttesteket dobáltak rá, majd mésszel és földdel behintették.