Légáramban lebeg Lukács

A lebegés Laki Lukács legkedvesebb időtöltése. De nem átvitt értelemben, valamilyen káros bódító szerrel: a tizenhat éves srác a szélcsatornasportot űzi. Legutóbb a francia nemzeti bajnokságon lett bronzérmes Lesquinben, úgynevezett „open freestyle” kategóriában.

– Négy éve kezdtem. Édesapám barátai egy kamion hátuljára szerelt mobil szélcsatornát építettek, amit fesztiválokra lehetett szállítani. Ezt próbáltam ki, és egyből beleszerettem – mesélte Lukács a Borsnak. – Amikor pár hónap múlva egy sportolásra alkalmas komolyabbat építettek Csepelen, oda már nagy tervekkel érkeztem. A leendő hazai szélcsatorna-oktatókhoz jött egy neves cseh edző, Jonas Krasa, aki fantáziát látott bennem, és elkezdődött a ko­moly munka.

Lukács szerint minden ember álma, hogy repüljön, mint a madár, és ez a sport ezt az érzést adja. Ugyanakkor nincs olyan életveszély, amilyen a bázisugrásnál. Még ha a turbina le is állna, ami az embert magasban tartó 200–300 kilométer óránkénti levegőáramlatot előállítja, nincs zuhanás, csak lassú süllyedés. Igaz, első világversenyén vagánykodásból valami csodát szeretett volna bemutatni, és közben úgy odaverte magát a szélcsatorna falához, hogy megsérült, de ez sem szegte kedvét.

– A versenyprogramot az ed­zőmmel kö­zö­sen találjuk ki. A be­mu­tat­ható figurák száma 360 körül van. Sajnos itthon nincs olyan méretű szélcsatorna, ami­­ben ver­senyre lehetne felkészülni, ezért kéthe­tente egyszer ki­utazom a MadridFly szélcsatornához hosszú hétvégére – árulta el Lukács, aki napokon belül Prágában szeretné letenni az edzői vizsgát, így ő lenne a világ legfiatalabb edzője. Célja, hogy októberben Kanadában ju­nior korosztályban világbaj­nok legyen, és hogy valamikor ez a sport is olimpiai szám le­gyen.