Lebuktatja a bagósokat Kobold, a házi bivaly

– Egyszer látogatóba jött hozzánk egy apuka és a tinédzserkorú fia. A srác megsimogatta Kobit, az meg felhúzta az orrát. Megkérdeztem tőle, cigizik-e, mire hevesen tiltakozott. Gyorsan másra tereltem a szót, nehogy lebukjon az apja előtt – mesélte nevetve a Borsnak Ádám, Kobold gazdája, aki kiskorától kezdve neveli a bivalyt.

A háziállatként élő bivalyról másfél éve írtunk először, akkor még 130 kilót nyomott. Mostani látogatásunk idejére viszont 430 kilós, ami még mindig nem a végső súlya, hiszen pár év múlva közel egytonnásra is megnőhet. Ko­bold míg kicsi volt, olykor Ádám otthonának kertjébe is bement, mára már termetéből adódóan erről szó sem lehet. Sőt azt is meg kellett tanulnia, hogy viselkedjen a többi bivaly társaságában, ami eleinte nem volt könnyű menet.

– Akárhányszor magára hagytam volna a többi bivallyal, Kobold mindig a hátam mögé szaladt, és onnan figyelte a többieket. Később megszokta őket, de inkább az embereket kedveli, főleg a lányokat – magyarázta a gazda, aki azt is elmesélte, Kobold legjobb barátja Monster, a szintén jámbor bivaly, akivel kü­lön elkerített karámjuk van privát dagonyázóval.

– Bár sokat változott, Kobi a mai napig nagyon szelíd. Bújik hozzám, jön, ha hívom, akárcsak egy kutya. Ide, a Szamárhát tanyára rendszeresen jönnek gyerekek, akik dögönyözik, Kobi mindezt hagyja. Egyszer ráült egy lány, aki elkiáltotta magát, hogy „vágtázz, Kobold”, erre Kobi kilőtt. Ilyenkor mindig mondom, hogy jól gondolják meg, mit mondanak neki, mert nagyon értelmes, és mindent megért – magyarázta Ádám, aki olykor még a bivaly hátára is feláll – bár amikor a Bors ott járt, láthatóan nem volt kedve a mutatványhoz.

– Nemrég megkeresett egy cirkusz, több százezer forintot ajánlottak Kobiért, de nemet mondtam. Belepusztulnék, ha elvinnék tőlem! – vallotta be Ádám.